Balatoni László Leventét vezeti most be a rendőr. Atléta és többszörös síbajnok. Tagadja, hogy bombát dobott volna. A kávéházban Rein Lóránt, Mészáros István és Shvoy József voltak az asztaltársai, Budán találkozott velük. Akkor már zsebében volt a két bűzbomba, amelyeket Naygtól kapott. Arról semmit sem akar tudni, hogy amikor a fiolákat átvette, még valaki lett volna Nagynál.
- Maga előbb azt mondta,- fordul most a rendőrtanácsos Nagyhoz,- hogy Berencsi és Balatoni, találkoztak magánál?
- Nem emlékszem biztosan. Ha Balatoni úr ezt állítja, akkor így is volt.

Az öt fiatalember a tárgyalás egész menete altat egyszer sem mulasztotta el, hogy amikor vezeték nevükön említették egymást, hozzá ne tegyék az úr szócskát. Valóságos kaszinói hangulat terjeng a rendőrségi szobában...Balatoni is azt vallja, hogy a két bombát még jóval éjfél előtt, a félreeső helyen dobta el ő is.
- Ki dobott hát bombát végeredményben? - csap az asztalra ingerülten a rendőrbíró.
- Fogalmam sincs- hangzik a nyugodt, biztos válasz. Elmondja még, hogy Gebauert nem ismeri, Berencsit, Hannt és Nagy Ferencet azonban igen. Hann mondta neki, hogy hívja fel telefonon Nagyot. Miután ez megtörtént, megbeszélték a dolgot s azt is, hogy az Abbaziában van Neumann néven foglalt asztaluk. Az volt a tervük, hogy a sötétben majd eldobják a bombákat. Végül kijelenti, hogy a Komédia Orfeumban és a Filléres Áruházban történt esetekről előzőleg ő sem tudott semmit.
- Van még valami mondanivalója?
- Nincs...

,,Maga?..Maga?...Maga?...Nem...Nem...Nem...”

Csend. A kályhában ropog a fa, kibírhatatlan a hőség. Az öt fiatal vádlott mozdulatlanul áll egymás mellett a rendőrbíró asztal előtt. A kihallgatásnak vége...Pintér rendőrtanácsos még egyszer átnézi a jegyzőkönyvet, aztán csendesen így szól:
- De hát ott de facto, mégis csak dobtak el bűzbombát...

Senki sem szól. A rendőrbíró feláll, kissé előrehajol és egyenként a vádlottakra mutatva még egyszer megkérdi:
- Maga?..Maga?...Maga?..Maga?...Maga?...
- Nem!...Nem!...Nem!..Nem!...Nem!...

A nagy csendben lassan kinyílik az ajtó. Egy fiatalember lép be rajta. Zavartan mosolyog, köszönget jobbra-balra. Pintér rendőrtanácsos meglepetten néz rá. Egy túlbúzgó mentőtanú?
- Maga kicsoda?
- Lichiner Tivadar vagyok, tanúvallomást szeretnék tenni.

Személyi adatainak bediktáláskor kiderül, hogy izraelita. Azért jött, mert el akarja mondani, hogy Balatoni Levente, aki édesanyjának budai vendéglőjében gyakran meg szokott fordulni, feddhetetlen jellemű, kiváló ember, akiről mindenki tudja, hogy ilyesmiben nem vehetett részt. Vallomástétele után ugyanúgy, ahogy jött, jobbra-balra mosolyogva és köszöntgetve, elhagyta a szobát. Félperces gondolkodás után Pintér Arnold rendőrtanácsos mind az ötüket bűnősnek mondotta ki. Gebauert, Berencsit és Balatonit mert bűzbomba volt náluk. Hannt, mert részt vett a megbeszélésekben, s Nuggot, mert ő készítette a fiolákat és ezért valamennyiöket egyenként 100 pengő pénzbírságra, behajthatatlanság esetén pedig ötnapi elzárásra ítélte.
Elrendelte, hogy a bűnjeleket semmisítsék meg, az okozott kárt pedig polgári perre utasította. Ezután valamennyit szabadlábra helyezték.

Az ítélet ellen Gebauer és Balatoni egész terjedelmében, a többiek pedig csak a bűntetés nagysága miatt fellebbezést jelentettek be. A tárgyalás félháromkor ért véget.

A tettesek pongyolában..

Újságírónk vasárnap, a kora délutáni órákban sorra látogatta valemennyi elítéltet. Lássuk csak, hogy élnek ezek a fiatalok, akiknek állássuk és elfoglaltságuk mellett idejük van arra, hogy előre jól kieszelt haditerv szerint bűzbombákat hajigáljanak el a fővárosi kávéházak félreeső helyein?

Balatoni László Levente Budán, a víziváros egyik regényes uccájában, a Kassa ucca 22-ben lakik. A háromemeletes bérpalota édesanyja tulajdona.
- Igen, már itthon van,- fogad az előszobában egy idős úriasszony - de éppen fürdik.

- Tessék talán beüzenni.
A belső szobákból vidám beszélgetés zaja szűrődik ki. Az előszobában hatalmas ruhaszekrények sorakoznak egymás mellett, a parkettet szőnyeg borítja.
- Azt üzeni, hogy nem nyilatkozik -tér vissza az idős hölgy.
-  Örülnek az ítéletnek?
- Örülünk, hogy egész idő alatt úriemberként bántak vele a rendőrségen. Az ítélet ellen pedig fellebbezhetünk.

Ifjabb Hann Henrik a Magyar ucca 5. II.emeleti 2. alatt lakik albérletben. Csengetésünkre ő maga nyit ajtót. Meztelen felsőtesttel, pizsamanadrágban áll előttünk.
- A dolog rám és a rendőrségre tartozik, különben is a fellebbezés folytán még folyamatban van, nyilatkozni valóm tehát nincs -mondja és csupa derű az arca.
- Jól esik a fürdő a háromnapos őrizet után?
- Hát igen...ez nagyon hiányzott. De bocssáson meg, kicsit hűvös van itt a lépcsőházban..

Nagy Ferenc Sándor ucca 32. földszint 2. alatt lakik édesanyjával. A bűzbombák készítője civilban édesanyja képkeretező üzemében dolgozik, ő a műhely tulajdonképpeni vezetője. A házbeliek mondjál el, hogy iskolázott fiatalember, akiért a késő éjszakai órákban két ízben is elegáns, csukott luxusautóban jöttek politikai barátai. Ilyenkor hatalmas köteg plakáttal és csirizes vödörrel vágtak neki az éjszakának.

A plakátokat jól ismerte a pesti ucca közönsége, nemrégen még ott virítottak a főváros valamennyi ucca sarkán. Szolíd, nyugodt üzem ez a képkeretező műhely...mondják a házbeliek.

Gebauer Imre él valamennyi közt a legmostohább viszonyok között. A Rózsa ucca 21. II. emeleti 9 alatt kétszobás lakásban lakik édesanyjával. Még nem érkezett haza, az ajtó zárva. Azt mondják a szomszédok, hogy abból a 80 pengőből él és fizeti a házbért, amelyet, mint szellemi szükségmunkás a fővárosi kertészettől húz. A Tabánban dolgozik most. Naphosszat szelíd növényekkel babrál, füvet ültet a Gelllérthegyen és apró facsemetéket a lerombolt Tabán egykori romantikus lankáin...