A grafikonokat nézve meglepődik az ember, hogy egyik-másik gyermek technikai között is milyen nagy eltérések vannak. Az egyiknek határozott, finom érzéke van valamihez, ugyanakkor a másik teljesen érzéketlen ugyanahhoz a tárgyhoz viszont egy másik fogalomkörhöz már ennek van több érzéke.

- Ez a rátermettség meghatározása – magyarázza Szokol mérnök. Azután végignézzük, hogy próbálják ki a gyermek tapintóérzékét, éles látóképességét, amikor egy kis, mozigéphez hasonló apparátussal végez vetítést a fiú s a falon futkozó fénypontot, mely a gépből sugárzik ki, be kell igazítania egy kör középpontjába.

Az időt persze mérik, hány perc alatt végezte el a beigazítást s eszerint osztályozzák. Azután színárnyalatokat forgatnak a szeme előtt, hogy színérzékét megvizsgálják, majd egy bonyolult kis műszert kell forgatnia egy fiúnak, hogy „idegtürelmét”, az idegeken való uralkodási készségét megvizsgálják.

Azt, hogy balesetek iránt „fogékony-e” a gyermek, egy „gyártelep” berendezéssel állapítják meg. A „gyártelep” egy asztalra van felszerelve, tele apró villanygépekkel, amelyek „járnak”. A gyermeknek be kell nyúlkálnia az apró gépek lendítőkerekei közé. Ha csak egy ujjal is hozzáér a kerékhez, ezt már jelzi egy halk csengetés, mert a valóságban már elkapta volna a karját a lendkerék.

A felfogóképességét úgy vizsgálják a gyermeknek, hogy a falra fel van szegezve egy tábla, olyan mint az iskolatáblák. A táblából faszegek állanak ki, olyanok, mint a fogasokból. Ezekre a szegekre fehér zsinór van feltekerve, össze-vissza menetben. A fiú kezébe adnak egy barna zsinórt, melyet úgy kell elvezetnie a szegeken, ahogy a fehér zsinór fut. Az időt mérik: milyen gyorsan tudja elvégezni ezt a műveletet, vagy hogy el tudja-e egyáltalán végezni?

A technikai vizsgálatok eredményét odahelyezik a szellemi es egészségügyi vizsgálatok eredményéhez s már kész is a gyermek értéke. Meg van mérve, át van rostálva, el van helyezve abba az értékosztályba, amelybe való, amit szellemi és fizikai képességei érnek. Dr Batiz főorvos elmagyarázza most már, hogyan történik a pályaválasztás?

Az egyes pályák, az egyes foglalkozási ágak karakterei éppen úgy nyilván vannak tartva és osztályozva, mint a gyermekek kvalitásai. Vannak foglalkozási ágak, amelyek elsőrangú szellemi kvalitást kívánnak, gyors felfogóképességet, határozottságot, finom érzékszerveket. Ezekre a pályákra nem ajánlhatunk olyan egyéneket, akiknek gyöngébb kvalitásaik vannak, mert ezeken a pályákon boldogulni kevésbé tudnának s egész életük csupa megpróbáltatás volna.

Vannak pályák és foglalkozási ágak, melyek nem annyira szellemi kvalitást és finom érzékszerveket, mint nagyobb fizikai erőt kívánnak, itt jól elhelyezkedhetnek a gyöngébb kvalitások és nagyszerűen boldogulnak is. Az ilyen foglalkozási ágakra nem ajánlhatunk azt a gyermeket, aki látszólag egészséges, de az orvosi vizsgálat megállapította, hogy enyhe szívbaja vagy más szervi baja van.

Ezeket felveszik az olyan pályák, amelyek törékenyebb testalkattal s bizonyos enyhe betegséggel is betölthetők. Nem ajánlhatunk például kovácsmesterséget az olyan fiúnak, akinek gyönge a szíve, nem ajánlhatjuk a tüdővészre hajlamos gyermeket nyomdásznak, kárpitosnak s más olyan pályára, ahol rossz levegőben, nyirkos helyen s nehéz poros munkát kell végeznie. Viszont nem ajánlhatjuk fodrásznak, szabónak, suszternak a vasgyúró, erős fizikumot.

Eddig negyvenezer fiú esett át a képességvizsgálaton. A műszerek, melyekkel a vizsgálatokat végzik, egyre tökéletesednek, a tapasztalatok során egyre bővülnek s párhuzamban a fejlődő tudománnyal, hovatovább elérnek arra a magaslatra, ahonnan minden nehézség nélkül történhetik meg a szelekció. A megkezdett munka óriási lehetőségeket rejt magában, mely egyaránt nagy kihatással lesz az egyén boldogulására s ezen keresztül a könnyebb, szebb és boldogabb életre.

Nagy Dániel