Ha egy repülő közeledik, működésbe lép a fedélzetén a rádióállomás és kezdődik a hírek kicserélése. Ha a gép leszáll, akkor csupán a helyi viszonyokról, széljárásról, a különböző zónák szélerősségéről, a levegőrétegek hőfokáról kap jelentést. A földre érkezés után pedig a rádiótiszt azonnal jelenti az útközben tapasztaltakat. Ezt nyomban bevezetik a térképre. Ha a gép csupán elhalad az állomás felett, akkor rádión folyik le ugyanez azzal megtoldva, hogy a földi állomás az összes rendelkezésre álló adatokat közli a gép útvonalába eső irányban.

A beszélgetés csak átvitt értelemben nevezhető annak, mert az itt közölt tudósítások kivétel nélkül mind billentyűzött, morzejelektől állanak. Több helyen már ezt a munkát is gépekkel végeztetik. Az automata adóba pusztán egy megfelelő helyeken lyukgatott papírlap kerül s ennek nyomán a gép szakadatlanul ismétli az adatokat mindaddig, amíg kicserélik a papírlapot másikkal.

A hírek szerint ez a rendszer sokkal gyorsabb és biztosabb az eddiginél. A rádió egyébként a repülőgép szolgálatában még más készülékeket is állított. Brüche olyan katódsugárcsövet szerkesztett, amely minden eddiginél pontosabb iránytűt ad a repülőgépek kezelőinek. A katódsugárcsőben, akárcsak a rádiólámpában az elemi elektromosság legkisebb részei, az elektrónok rohannak egy sugárnyalábba tömörítve előre.

Ha ez a sugárnyaláb báriumsókkal bevont felületet ér, ott világos folt jelenik meg. Ezenkívül érdekes sajátsága a sugárcsőnek, hogy a mágnesség az elektrónnyalábot kitéríti az útjából. Éppen ezt a tulajdonságát használják fel - irányjelzés céljaira. Ha ugyanis a repülőgép egy kissé is eltér az észak-déli iránytól, akkor a föld mágnessége által befolyásolt sugárnyaláb azonnal fénylő csík elmozdulásával jelzi az eltérést.

Ugyanez a műszer még egy másik feladatot is teljesít. Fényjellel értesíti állandóan a gépvezetőt, hogy a gép tengelye körül milyen fokban hajlott el. Ez a repülés technikájában nagyon fontos adat s a fénylő automata nagy szolgálatot tesz vele a pilótának.

Egyenesen felbecsülhetetlen a haszna a rádiónak a repülés terén, amikor az iránymérésről van szó. Hogy egyebet ne is említsünk, nagytávolságú, nem kultúrált területek felett való repülés sohasem lett volna biztonságos, ha a rádió nem jön segítségre.

A láthatatlan elektromos hullám ugyanis valósággal országutat készít a levegőben a repülőgép számára. Könnyen elképzelhető, hogy ha a földi állomás rádióhullámait valamilyen módon nem szerteszórva, hanem lehetőleg összegyűjtve, összefonva sugározzák ki egy meghatározott irányba, akkor a vevőgéppel felszerelt gép egyszer elcsípve ezt a sugárnyalábot, állandóan belekapcsolódhat és valósággal pórázra fűzve közeledhet a hullámok kiindulópontja felé. Ez persze csak a nyers elv. Amíg ebből használható szerszám lett, addig sok technikus töltött el álmatlan éjszakákat.

A már említett robotpilóta éppen az előbb említett műszer segítségével tudja elvégezni feladatát. Ha a gép kileng egyensúlyi helyzetéből, akkor a műszer ezt azonnal jelzi és ennek nyomán a gép automatikusan úgy hajlik, hogy a helyes irányban maradjon. Ugyancsak automataszerkezet gondoskodik arról, hogy az egyszer beirányított vonalból ne térhessen el.

A rádiójelek szakadatlanul érkeznek a légi országúton s ha a gép eltér egy kissé az iránytól, akkor a figyelő műszer a megváltozott jelek és hangerejük után nyomban intézkedik a kormányzásról. Valóságos elektromos kutya ez, amelynek szimatja soha nem csal és az egyszer „megszagolt” nyomot többé nem veszíti el mindaddig, amíg a gép utasaival együtt sértetlenül megérkezik a repülőtérre.

Mindez csak a rádió közreműködésével valósulhatott meg. S ha súlyos szerencsétlenségekről hallunk, ha a repülőkatasztrófák borzalmai remegtetik meg az idegeinket, akkor jusson eszünkbe, hogy ezek a vér-, áldozatok sohasem a rádió miatt következtek be. Ha nem lenne rádió a repülésben, akkor több lenne a katasztrófa mint amennyi a szerencsés megérkezés.