Irta dr. Nyáry Pál, a TÉBE igazgatója

A vidéki pénzintézetek eddig közzétett mérlegeiből megállapitható, hogy a helyzetükben az 1934. évben beállott javulás, illetve a helyzet rosszabbodásának megszünte állandósult és miként az 1935. évben, ugy a lassu javulás az 1936-ik évben is folytatódott.

Az igazgatósági jelentések megállapitják, hogy az elmult üzletévnek a gazdasági élet majd minden ágában bekövetkezett javulása kihatással volt az intézetek helyzetére. A mezőgazdasági terméseredmények kedvezőek voltak és az állandóan emelkedő terményárak, különösen a gazdaadósok fizetési képességét emelték.

A gazdavédelmi rendeletek által okozott sulyos megterhelések a jövedelmezőségre károsan hatottak, viszont a kamathozzájárulás és a mezőgazdák helyzetének javulása, a kamatfizetést könnyitették, ugy, hogy a hátralékok nagy része megszünt. Az egyes adósok által teljesitett visszafizetések az uj hitelek folyósitását nagyobb mértékben tették lehetővé, mint a korábbi években. A kedvező mezőgazdasági helyzet igen lényegesen hatott ki a kisebb mezőgazdasági ingatlanok árára.

Azoknál az intézeteknél, amelyek nagyobb mérvben folyósitottak uj hiteleket, a betétállomány is megfelelő mértékben emelkedett, az emelkedés azonban még mindig nem tekinthető kielégitőnek, amennyiben az a vidéki pénzintézeteknél az előző évi 270 millióval szemben mindössze 280 millió pengőre emelkedett. A megfelelő betétképződés akadálya a fizethető betéti kamat maximálása is. A vidéki intézetek száma az 1936. év folyamán hárommal csökkent, két esetben felszámolás, egy esetben pedig fuzió következett be.

Bizonyos nyugtalanságot okozott az, hogy az 1931. év óta fennálló visszleszámitolási hitelrögzités meglazittatott annyiban, hogy a váltóadósok által teljesitett visszafizetésekből 10%-ot a visszleszámitolás apasztására kell forditani. Ily cimen azonban nem tulnagy összegek kerültek visszafizetésre, a visszleszámitolók pedig kötelezettséget vállaltak ezeknek az összegeknek ujból visszleszámitolás céljaira való rendelkezésre bocsátására. A visszleszámitolási hitelek a bankzárlatot követő legmagasabb 415 millió pengőről az 1936. évben már 340 millióra csökkentek. A Szavatossági Bank igénybevételére már évek óta nem kerül sor, ami feltétlenül megnyugtató jelenség.

A lényegileg alig változott összállomány mellett a vidéki pénzintézetek az 1936. évben az előző évi 4.4 millió pengő tiszta nyereséggel szemben 5 millió pengő nyereséget tudtak kimunkálni, a költségek igen messzemenő további leszoritása mellett. A vidéki pénzintézetek közterhei meghaladták az elmult évben az 5 millió pengőt, vagyis olyan nagyok voltak, mint a nyereség.

Az 1935. évben összesen 1 millió 700 ezer pengő osztalékot fizettek és ezt az osztalékot a folyó évben sem emelhetik az illetékes pénzügyi körök állásfoglalása következtében. Sajnálatosnak kell mondanunk azt, hogy legalább is azoknak az intézeteknek, amelyek korábbi években osztalékot nem fizettek, nem tétetik lehetővé az osztalékfizetés megkezdése, mivel az osztalék nem fizetése a betevők és a részvényesek közötti, a vidéken fennálló szoros összeköttetés következtében hátrányosan befolyásolja a betétképződést.

A vidéki takarékpénztárak megerősödve indultak a folyó üzletévnek, amely a gazdavédelmi rendeletek végrehajtása során ujabb igen sulyos teherpróbának teszi ki őket. A mult tapasztalatai alapján azonban bizton reméljük, hogy ezen a megpróbáltatáson is törhetetlen erővel fog átesni a vidéki hitelszervezet, amely eddig is a válságok idejében feltétlen életképességéről és regeneráló képességéről tett tanuságot.