6 detektív
15 gyári munkás
10 futballista
10 boxoló
3 szobalány
1 inas
1 pincsikutya
néztek farkasszemet egymással vasárnap délben a hűtlen vőlegény esküvőjén, amely az elhagyott menyasszony jelenlétében folyt le.

Vasárnap délben díszes esküvő előkészületeitől volt mozgalmas a Dohány uccai zsidótemplom környéke. Autók sorakoztak fel, a templomot zsúfolásig választékos közönség töltötte meg, búgott az orgona, énekelt a kórus és megérkezett az ifjú pár is, egy bőrgyár fiatal igazgatója és menyasszonya, egy gazdag budapesti fakereskedő leánya. A templom közönségén előbb alig észrevehetően, később mindinkább s a be nem avatott számára is megállapíthatóan, bizonyos idegesség és izgalom vett erőt. Amint mondani szokás: „valami volt a levegőben”.

A hölgyek részére fentartott baloldalon ugyanis feltűnően szőke, izgatott perzsabundás hölgy ágaskodott s kezében színházi látcsővel figyelte az eseményeket.

A látcsöves hölgy egyre több érdeklődő figyelmét vonta magára, amikor hirtelen hat marcona úr lépett melléje, aki szó nélkül körülfogták és ettől a pillanattól kezdve minden mozdulatát gyanakvó pillantásokkal kísérték. A hat úr gyűrűjén kívül pedig még tíz-tizenöt főből álló, nem kevésbé matrona és nem kevésbé gyanakvó úr sorakozott fel, miközben a hölgy részint a frakkos vőlegény, részint pedig az első padsort teljesen megtöltő húsz fiatalember felé ívelt szikrázó pillantásokat.

A villamossággal feszített légkörben végre megkezdődött a szertartás, amelynek végeztével a férj és a fiatalasszony leszálltak az emelvényről, a jelenlévők hozzájuk léptek, hogy gratuláljanak nekik. Ekkor azonban meglepő fordulat következett be. A fiatal pár rémült pillantást vetve a perzsabundás hölgy felé, menekülve tartott a kijárat felé, ott beugrott egy autóba és gyorsan elhajtott.

Ekkor már a templom egész közönsége tudta a szomszédjától, hogy mi történt. A fiatal férj, Füredi Béla, egy bőrgyár igazgatója, öt éven át udvarolt egy francia gróf válófélben levő feleségének, a magyar származású La Rouchefoucold grófnénak, aki a ötesztendős barátságból azt az elhamarkodott következtetést vonta le, hogy a fiatal igazgató úr őt nőül is fogja venni. Az igazgató azonban egy fakereskedő leányát, Gárdos Magdolnát vezette oltárhoz.

A grófné a szakításba és az esküvőbe nem tudott belenyugodni s többször megfenyegette még az esküvő előtt volt vőlegényét, hogy az oltár előtt fog botrányt rendezni, mire a vőlegény a rendőrséghez fordult védelemért. A rendőrség ki is rendelt az esküvőre hat detektívet, - ez volt a hat marcona úr – a detektívek körül felsorakozó urak pedig bőrgyári alkalmazottak, a férj tisztviselői voltak, akik ugyancsak az elhagyott menyasszonyra „vigyáztak”. A grófné azonban szintén el volt készülve a „mozgósításra”, mert ős is megkérte barátait tíz futballistát és tíz bokszolót, hogy vigyázzanak reá a templomba, ha netalán baja találna esni, - ezek voltak azok az izmos fiatalemberek, akik az első padsorokat megtöltötték. … A két tábor az egész szertartás alatt farkasszemmel nézett egymással, de összeütközésre nem került a sor. A kijáratnál ott várakozott a grófné három szobalánya és inasa és ott volt a grófné kis pincsikutyája.

- Higgyék el, - mondotta később könnyes szemmel – nem akartam én botrányt abban a szent pillanatban, csak látni akartam még egyszer, utoljára, a hűtlent, mert nagyon fájt a szívem. Nekik mindenesetre másként kellett volna viselkedniök, nem így, hogy a rendőrséget, detektíveket küldenek a nyakamra, hiszen mindenki tudja, hogy egy szerelmes asszonyt csak szép szóval lehet csitítani….