Budapest, december 26.
Mit hoz a külpolitika
A külpolitika terén az elmult években az események olyan viharos és kalandos ütemben kergették egymást, hogy a fejlődés jövő szakaszait még a leggyorsabb vadászgépen száguldü próféta se tudja utolérni. A külpolitikai döntő elhatározások a hadügyminisztériumok féltve őrzött titkaitól, pokoli újtalálmányoktól függnek, hiszen az elmult évek kis háborúiban, Abesszíniában, Spanyolországban és Kínában a nagyhatalmak többé-kevésbé ismert harci eszközeiket próbálták ki.

Japánnak meglepetésekre különben nincs is szüksége! Az óriási távolság, a japán szigettenger ezer meg ezer búvóhelye, ahonnan tengeralattjáróival és repülőgépeivel rajtaütésszerűen csaphat le az ellenséges tengeri erőkre, fölöslegessé teszik a túlságos megerőltetést. Japán a Sárga tenger vitathatatlan ura, s a bölcselő angol államférfiúnak, Balfournak volt igaza, aki már húsz évvel ezelőtt amellett foglalt állást, hogy Kína északi felét, de ha kell, egész Kínát engedjék át a nyugati hatalmak a mohó japán imperializmusnak. Kína nehéz és súlyos falat, s az elkövetkező esztendőben Japán a nagypolitikából többé-kevésbé kikapcsolódik, minden ereje és minden fillérje arra lesz szükséges, hogy Észak-Kína óriási vasérc- és széntelepeit birtokba vegye és kiaknázza s ebben nincs hatalom a földön, amely megakadályozhatná. Még az oroszok is nyugodtan folytathatják tovább belső acsarkodásaikat! Japánnak elég lesz Kína, nem lesz szüksége Szibériára.

Oroszországban a forradalom fenevadja folytatja tovább öldöklő munkáját. Tuchacserszkij és Karachan után Litvinov és Vorosilov s talán Blücher feje is a porba hull, a szürke középszerűségek, a színtelen csinovnikok lesznek korlátlan urrá Oroszország fölött, amely fokozatosan kikapcsolódik az európai politikából és folytatja tovább a vörös falak mögött a maga nyomasztó, fojtó életét.

Európában a két hatalmi csoport, a nyugati demokráciák és a Róma-Berlin tengely mérkőzése folyik tovább.

Az angol politika minden áldozatot meghoz, minden megalázkodást lenyel csak azért, hogy a fegyveres összecsapást megakadályozza, mert az idő Angliának dolgozik, s két év kell ahhoz, hogy Nagybritannia a maga minden képzeletet meghaladó fegyverkezéseit befejezze.

1938-ban előtérbe kerülhet az osztrák népszavazás kérdése is (angol ellenőrzés alatt) és a választási jelszó: Hitler vagy Ottó!

A III. Birodalom megbékülésének Nyugattal Anglia lesz a szószólója.

Spanyolországban Franco legyőzheti a köztársaságot, de a reménynek, amelyeket szövetségesei a győzelemhez fűznek, alig teljesednek be. A spanyol minden nemzetnél jobban gyűlöli az idegent, s az új Spanyolországban az idegennek éppoly kevés szava lesz, mint a régiben volt.

Lesz-e európai háború vagy sem? Azt hisszük, nem! A kockázat túlnagy, - mondjuk, szerencsére – semhogy a spanyolországi és kínai tapasztalatok után bármely kormány a lavina elindítását megkockáztatná.

A mi szerencsénkre, mert mit nyerhet Magyarország az irtózatos játszmában? Ezért folytatjuk tovább régi és bölcs békepolitikánkat, kissé közeledni fogunk szomszédainkhoz, a román választások dacára talán sikerült az új dunai megegyezést nyélbe ütni, a határokon túl élő véreinkre jobb sors derül, a három dunai agrárállam érdekei is egymásra találnak, közös kiviteli szervek alakulnak és Budapesten találkozhat majd nemcsak a Dunavölgy minden fontos vasútvonala, hanem minden kultursugara is, s lassan felvirrad ránk is szebb napok hajnala!

Mi lesz a belpolitikában
Az első félidőben (félesztendőben) belpolitikánk úgyszólván, kizárólag az új választójogi törvény hatása alatt áll. Széll belügyminiszter választójogi javaslatát januárban tárgyalni kezdi a Háznak erre életrehívott és pártarányok szerint kijelölt  választójogi bizottság és március 15-ig harmadszori olvasásban is megszavazza a Ház a kétségtelenül rendkívüli  jelentőségű törvényt.

Azok a feltevésekereje, hogy a titkos választójog tárgyalását a kormánypáret egy részeés alkalmul használja fell arra, hogy hátbatámadja a Darányi-kormányt, továbbá azok az aggodalmak, hogy a felsőház nehézségeket támasztana az új választójogi rendszerrel szemben, nem bizonyulnak valónak. Nehéz csaták, szenvedélyes  viták színhelye lesz a törvényhozás  mindkét háza ennek a negyedszázadot elkésett törvénynek tárgyalása idején, de kisebb módosításokkal  az új választójog, ahogy mondani szokás, tető alá kerül.

A kormánypártban is a régi sebek újra felfakadoznak a különböző frakciók súlya, ereje és létszáma aszerint változik, melyiknek van több sansza arra, hogy a választások irányításában döntő befolyást nyerjen.

Meglepő színváltozások tanúja lesz az ország, elképesztő fordulatokra és pálfordulásokra készülhetünk el. Nehéz próbát kell állnia Darányi sphinxszerű egyéniségének és diplomáciai képességének, hogy „a nagy start”-ig a mai politikai helyzet felborulásának veszedelme nélkül el tudja titkolni, hogy a Nep-csoportnak közül melyiknek nyujtja a pálmát, melyik csoportból kerülnek ki a hivatalos jelöltek, illetve melyik csoport tagjai favorizáltatja főispánjaival a vármegyei listán.

Kétségtelen tény, hogy a Nep képviselőinek jó kétharmadrésze nem tudott olyan népszerűséget szerezni választókerületében, amely kiállja a titkos szavazás tűzpróbáját. Különösen Gömbös-féle erőszakos választáson bekerült új képviselők nagy részének helyzete több, mint kétséges: a Marton-Mecsér-csoport és a Bárczay-féle csoport túlnyomó többsége nem számíthat mandátumra régi kerületeiben.

A kisgazdapárt hadállásait biztosan tartja, egy titkos választási kampányban azonban, amelynek Eckhardt a zászlója, a politikai jobbágyságból felszabadult agrártömegek akaratnyilvánítása olyan eltolódást is eredményezhet, amely a kisgazdapárt legvérmesebb reményeit is meghaladja…

Az Egyesült Keresztény Párt szervezkedésének, amelynek Friedrich és Griger csatlakozása adott új lendületet, különösen a városokban lehet eredménye, ha a pártnak az utóbbi hónapokban erősen megingott belső egységét sikerül helyreállítania.

A Szabadság Párt, amelynek Rassay emelkedő presztizse, politikai ítélőképességének mind szélesebb körökben való elismerése ad jelentőséget, a fővárosban és a nagyobb városokban az eddiginél is nagyobb mértékben érvényesülhet, ha alkalmas jelöltekkel áll ki a porondra.

Éppen ez a jelöltkérdés lesz a pártok egyik legkeservesebb választási problémája? A megnagyobbodott kerületek folytán egyrészt megdrágulnak az alkotmányos költségek, másrészt a jelölt neve, közéleti multja, de ezzel kapcsolatban helyi népszerűsége, továbbá agitatórius képességei és nem utolsó sorban fizikai teherbírása is nagyobb súllyal esnek latba, mint eddig. Idegen, ismeretlen jelölteknek, rajtaütésszerű választási sikereknek sokkal kisebb tere lesz.

A szociáldemokraták választóközönsége az idők folyamán stabilizálódott.

A különböző szélső jobboldali mozgalmaknak pedig egyre több a füstje, mint a lángja: az általános választásokon alig számíthatnak több sikerre, mint az időközi választásokon!

Nyilvánvaló, hogy Darányi több olyan szociális szellemű, így a kormány iránti bizalmat megerősítő javaslatot tartogat tarsolyába, amelyeket vagy a választójog és a költségvetés vitája között vagy a költségvetés vitája után a választások kiirása előtt nyujt be és tárgyaltat le a Házzal.

Nyilvánvaló az is, hogy az ország közhangulatát nem kis mértékben befolyásolja majd a gazdasági helyzet is. Belpolitikailag tehát az újesztendő egyetlen perdöntő eseményének a képviselőválasztás ígérkezik, egyébként a sok homály, bizonytalanság és rémlátás dacára tengelytörés nélkül kocog át a magyar belpolitika az 1938-as esztendőn is.

Annál is inkább, mert a lét és nemlét kérdéseire nem a belpolitika, hanem a külpolitika adja meg a választ.