Dtum
Login with Facebookk
1937 | December

Újabb terhekkel akarják sujtani a szőlőgazdaságot!

Az összes mezőgazdasági kamarák már kézhez kapták a most elkészült hegyközségi törvénytervezetet azzal a felhívással, hogy a hozzászólásokat a legrövidebb időn belül terjesszék elő; miután a kormány már e hó 15-re ankétet hívott össze ez ügyben. A javaslat első része előírja, hogy mindazokon a helyeken, ahol ötven katasztrális holdnál nagyobb területű szőlőbirtok van: hegyközség alakítandó.

Ezek a hegyközségek járulékokat vethetnek ki holdszám arányában tagjaikra.
A hegyközségek elnökeiből alakul tövényhatóságonként a vármegyei hegyközségi tanács, amelynek élén az elnök és a hegyközségi titkár áll. A vármegyei hegyközségi tanács költségeinek fedezetére a vármegye területén lévő szőlősgazdák holdanként egy pengővel fognak hozzájárulni. A javaslat másik része a szőlőgazdálkodásról szól és egyes intézkedései a legnagyobb elkeseredést fogják kiváltani a szőlősgazda társadalomban.

A javaslat három évig minden néven nevezendő szőlő telepítését megtiltja.
Három év elteltével szőlőt csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével lehet telepíteni. Aki az engedélyt legfeljebb egy katasztrális holdnyi területre adhatja meg és ezt is csak vagy olyan homokterületre, amely más művelésre alkalmatlan, vagy pedig olyan hegyvidéki területre, amely már a filoxera előtt szőlővel volt beültetve. Évente összesen csak háromezer katasztrális hold területre engedélyezhet a miniszter új telepítést. Erre a területre is körülbelül holdanként száz pengő telepítési illetéket kell fizetni. Elrendeli a törvény a direkt termő szőlők 1940. év végéig való kiirtását vagy kötelező átoltását: a tulajdonsok 130 pengő holdankénti kártalanításban részesülnek.

Súlyos intézkedése a javaslatnak az,
hogy azok az öt holdon felüli szőlősgazdák, akiknek szőlői vagy olyan homokterületen feküsznek, amely más művelésre is alkalmas, vagy pedig a filoxera előtt még nem volt szőlővel beültetve: holdanként a bor értékesítési alap javára harminc pengő külön adót tatoznak fizetni.

Hosszú évek óta,
amióta a szőlőgazdaság és bortermelés lejtőre került, másról sem volt szó, mint hogy a kormány a borfogyasztási adó lényeges részét fogja borértékesítési célokra felhasználni!

Kétségtelen, hogy különböző segítési akciókkal
meg is indult ennek az érdemes termelési ágnak alátámasztása, azonban ennek az ésszerű és megértő kormánypolitikának mégsem lehet az a következménye, hogy a különben is nehéz terhek alatt roskadozó szőlősgazdákat újabb adókkal sujtsák. Az új javaslat intézkedései egyáltalában nem fogják a minőségi termelést előmozdítani!

Az élelmesebb gazdák meg többet fognak termelni,
ami egyáltalában nem jár majd sem a mennyiség apasztásával, sem a minőség javításával. Ellenben megjósolhatjuk, hogy e miniszteri szobákban elképzelt és a való életben amúgy is keresztülvihetetlen rendelkezések országszerte kiábrándulást és elkeseredést fognak kelteni.

A szőlősgazdák túlnyomó része törpebirtokos,
tehát épp az a társadalmi réteg, amelynek megerősítése a mai időkben legelsőrendű politikai célkitűzése a kormányzatnak. Aki pedig az öt holdon felüli szőlősgazdákat mamutbirtokosoknak tartja és adózási képességüket is így bírálja el, annak fogalma sincs a tényleges helyzetről. Reméljük, hogy ebből a törvényjavaslatból nem lesz törvény!

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Filoxéra
Szabóné Fricska Anna

A filoxéra (lat. Phylloxera vastatrix) szőlőpusztító gyökértetű. Észak-Amerikából került Európába.

Népi nevei: filoxer, filoxéria (általános), finóca (Somogy megye). A filoxérával szemben az európai szőlőnek (Vitis vinifera) nincs ellenállóképessége. Európában először Franciaországban bukkant fel 1863-ban, Magyarországon 1875-ben észlelték Pancsován.

 

A betegség terjedése ellen sürgős óvintézkedéseket tettek.

A községeket, amelyekben filoxérát találtak, zárlat alá helyezték, a szőlőfürt kivételével a szőlőnövény bármely részének kivitelét megtiltották, általánosan korlátozták a vesszőforgalmat, ezek azonban mit sem segítettek. A filoxéra 20 év alatt végigpusztította összes szőlőterületünk 2/3-át. 1897-ig 666 820 kh szőlőből 391 217 kh pusztult el, szinte az összes kötött talajra telepített szőlőállomány.

 

A védekezés módjának kidolgozásában a filoxéravész által legjobban sújtott Franciaország járt az élen.

Kezdetben egyszerűen a megtámadott szőlőterület kiirtásával, vízzel való elárasztásával, majd szénkéneges gyérítéssel próbáltak segíteni. A végső megoldást az ellenálló amerikai alanyfajták meghonosítása jelentette. Egyik legjelentősebb mezőgazdasági kultúránk katasztrofális méretű pusztulásának társadalmi következményeit csak súlyosbította, hogy egybeesett a századvégi elhúzódó agrárválsággal.

 

A hamarosan meginduló felújítás fő jellemzője volt az állami irányítás.

Törvényekkel és rendeletekkel, intézmények felállításával és adókedvezményekkel támogatták a rekonstrukciót, ami gazdasági program lett. Az új homoki ültetésekre és az amerikai alannyal újjá telepítettekre pl. hatévi adómentességet adtak (1891: 1. tc.). Hamarosan végleg eltörölték a még fennálló dézsmaváltsági (1895) tartozásokat. Az állami beavatkozásnak nemcsak az volt a jelentősége, hogy anyagilag lehetővé tette a mielőbbi rekonstrukciót, hanem hogy azt összekapcsolta a szőlőművelés racionális alapokra helyezésével. Az „új irányú” szőlőművelés terjesztésére tanfolyamokat szerveztek, jutányos áron biztosítottak alanyvesszőt és oltványokat a fontosabb hegyvidéki területeken.

 

A szakszerű művelési eljárások terjesztésének egyik fontos eszköze az előnyös feltételekkel nyújtott telepítési kölcsön volt.

A kölcsönvevő köteles volt hivatalos bizottság által jóváhagyott művelési tervet készíteni. A kedvezmények nagyobb mértékben a hegyvidéki területekre vonatkoztak. A homoki szőlőtelepítés amúgyis fellendült, amikor nyilvánvalóvá lett a homoknak a filoxérával szembeni immunitása. Egyszeriben felszökött az eddig értéktelen futóhomok ára. Különösen a Duna–Tisza közén, de az Alföld más részein is nagyarányú parcellázások kezdődtek. Az 1880-tól 1890-ig eltelt tíz év alatt országosan mintegy 90 000 kh-dal növekedett a homoki szőlők területe. Pedig az igazi nagy telepítési korszak még csak ezután következett. A hegyvidéki, ill. kötött talajú szőlők nem tudták többé visszaszerezni korábbi főlényüket, sőt területileg végérvényesen elmaradtak a homoki szőlőkkel szemben.

 

A filoxéravészt nagy cezúraként tartjuk számon szőlőművelésünk történetében.

Valójában a változásoknak csak egy kis része, a védekezési eljárások (szénkénegezés, oltás) meghonosodása és elterjedése volt a filoxéra közvetlen következménye. Közvetve azonban a termőszőlők nagyobb részének elpusztulásával megkönnyítette a művelés új alapokra helyezését. Annak a racionalizálásnak lett elindítója, aminek már évtizedekkel előbb kellett volna kibontakoznia szőlőművelésünkben. Ebben a munkában élen járt a Kecskemét környéki nagy múltú homoki kultúra, melynek eredményeit jól hasznosították az új helyzetben, s hamarosan vezető szerepet töltött be a rekonstrukció végrehajtásában.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98