Egy francia könyv futott meg utóbbi évben ritka világsikert, amelynek Clochemerle a címe, Gabriel Chevalier a szerzője s egy francia falu a hőse. A francia falu Clochemerle, a legfinomabb francia borvidékek egyikének, Beaujolaisnek szivében fekszik s a költő e falu életét, szenvedélyeit, gondjait vidám és szomorú napjait, lakóit és munkáját olyan páratlan erővel és tökéllyel jelenti meg, amelyre régen volt példa.í

Nem gyerek kezébe való a könyve, mert néven nevezi a dolgokat, s nincs olyan emberi szenvedély, gátlás vagy bűntudat, amelyet a költő Rabelais méltó utódjaként keményen, élesen, komoran vagy vidáman, de utolérhetetlen művészettel könyve lapjain fel ne vetítene. Ebben a könyvben polgárok, arisztokraták és parasztok szerepelnek, túlnyomó részben francia parasztok, mert hiszen a szereplő bourgeois is csupa paraszti leszármazott.

Ezek a parasztok kivétel nélkül szőlősgazdák és vincellérek, igen jól élnek, ez az, ami a figyelő magyar olvasót megragadja. Főtt ételt esznek minden nap, kitűnő bort isznak, szép, régi, jól megépített kőházakban laknak, adójukat pontosan fizetik és nincs kenyérgondjuk. Nem minden falu él ilyen jól Franciaországban, de a túlnyomótöbbségük igen; ez a francia nemzet nagy erőssége, a több millió parasztcsalád, amely gond nélkül éli a maga egyszerű, munkás életét.

Ami legjobban elbúsítja a gondolkodó magyart, aki ezt a könyvet elolvassa, az a könyv befejezése. A francia falut súlyos csapás éri, szeptember végén szörnyű égiháború megsemmisíti a kora tavasz óta szinte vallásos buzgalommal és emberfölötti szorgalommal művelt és ápolt szőlőket, fürt alig marad a tőkén, a kevés bor fanyar, savanyú vinkó, amely nem érdemli meg a nemes beaujolaisi bor nevét.

De csodálatosképpen senki sem esik kétségbe, nem mozgósítanak képviselőket és szenátort, nem kérnek adóelengedést és pénzsegélyt, nem ostromolják a kormányt, szomorkodnak, búsulnak az asszonyok, még ridegebben takarékoskodnak, de nem panaszkodnak és nem kéregetnek, hanem rendületlenül dolgoznak tovább. Irigylésre méltó falu, amelynek sok ezer párja van Franciaországban, és pedig azért, mert a francia parasztnak nem adósságai vannak, hanem tartalékja, pénze, részvénye és bankbetéte. Ez a nagy és fájdalmas különbség s ez a tanulsága Clochemerle szomorú és vidám történetének.