Irta Létay Ernő, országgyülési képviselő

A védett gazdaadósok teherrendezésének ügyében legutóbb olyan állami intézkedések történtek, amelyek csaknem minden vonatkozásban végleges helyzetet teremtettek és zárták le a függőben tartott kérdéseket. Ez a probléma nem abból eredt és fajzott el, mintha a hitelnyujtás, vagy teherhalmozás meggondolatlan, könnyelmü cselekedet eredménye lett volna, hanem a világgazdaság történetében is páratlanul álló válság következtében.

Ez a válság rendkivüli természeténél fogva a megszokottól lényegesen elütő, ugyancsak rendkivüli megoldási módot tett szükségessé. Amikor mintegy hat évvel ezelőtt rohamos erővel robbant ki a válság vihara és amikor a tőkeértékek és árszint zuhanása feltartózhatatlan módon pusztitott, a mezőgazdasági termelés területén olyan krizis keletkezett, amely világossá tette, hogy ez a kérdés csak formailag marad meg gazdasági természetünek, lényegében azonban politikai jelentőségre tesz szert, amelynek következményekép, megoldása a közhatalom irányitását, rendezését igényli.

A sulyos helyzet ellenére állam és társadalom tartózkodó magatartást tanusitott olyan közbelépéssel szemben, amely az ezer éven át kimüvelt, izmosodott és becsben tartott jogrendszertől elütő alkotások utján vélte az elromlott állapotokat megjavitani. Közélet és gazdasági világ erre a nem kivánatos, de szükséges utra csak akkor szánta rá magát, amikor a helyzet kényszere folytán más kibuvót találni nem lehetett és amikor a különleges közbelépés elkerülhetetlennek mutatkozott.

Az ár sodra ugrásszerüen növekedett és olyan rohamossá vált, amely a tartózkodást elseperte és azzal fenyegetett, hogy minél később jön a gát, annál sulyosabb lesz a károsultak veszedelme. A romlásba került közvetlen érdekeltek száma olyan méretekben nőtt, hogy a közvetlenül nem érdekelt gazdasági élet légköre is izgalmat okozó méreganyaggal lett fertőzve s kiáltozott olyan orvoslás után, amely az általános fertőzés veszélyét megállitja.

Mihelyt kiderült, hogy a probléma a gazdasági jelleg keretét tullépte és nemzetpolitikai jelentőségre tarthatott igényt, bizonyossá vált, az is, hogy a politikai közhatalom nem maradhat tétlenül és a magasabb közérdekü célok érdekében nem is habozhat akkor sem, ha rendkivüli eszközöket kénytelen a megoldás céljára igénybevenni. Bizonyos, hogy az állam és a társadalom ereje a jogeszme sértetlen fenntartásán nyugszik és éppen ezért, csak rendkivüli körülmények indokolhatják, hogy ez a sértetlenség azok elől háttérbe szorulni kényszerüljön.

A válság következtében nem lehetett vitás, hogy ilyen rendkivüli körülmények megjelentek, vita tehát csak akörül lehetett, hogy a jogeszme csorbája megrenditse-e a biztonság hidját, avagy csak egyes pilléreket érintsen, amelyek megingása a szabad közlekedést ne gátolhassa. A jogeszme diadalának mondható, hogy a vesztegzár aránylag kis területre szoritkozott és a gát csak oly pontokat vett körül, amelyek elkülönítése a szabad közlekedés vonalán a gazdasági élet megszokott irányát nem akadályozta.

A magyar alkotás nem igazodott külföldi példák után, hanem a honi viszonyokra alkalmazott egy uj szerkezetet, mely az eszme uralmát nem ásta alá, bomlást nem okozott és megbonthatatlanul nem forrt össze a magyar jogfejlődés jellegével. A magyar közvélemény helyes érzékére vall, hogy a védett állapotot gazdasági kórháznak tekinti, melyben a betegek egyéni kezelést, a szenvedők állandó felügyeletet igényelnek, és ahol csak azért vannak a betegek a külvilágtól elkülönitve, hogy a gyógyulás folyamata alatt az épeket meg ne fertőzhessék. Megértette a gazdasági élet is, hogy egy sulyos epidémia lokalizálása nagy áldozatokat is megér és mélyreható beavatkozástól se szabad visszariadni azért, hogy az egészségeseket tiszta légkör vehesse körül.

A világgazdasági helyzet örvendetes megjavulása számos ponton azt a tévhitet ébresztette fel, hogy ezek a különleges rendszabályok már szükségtelenek, mert a nehéz problémát a javuló termelési feltételek természetes és normális uton önmaguktól is megoldják. Kétségtelen azonban, hogy az a javulás, mely világviszonylatban mutatkozik, olyan okokra is támaszkodik, amelyek könnyen eltünhetnek és amelyek hiánya a kedvező folyamatot visszavethetik.

Mezőgazdasági termelésünk egy gazdasági krizis kockázata elől mentesitve nincs, tehát mindaddig, mig egy komoly biztonságérzet létét meg nem alapozza, az alig lábadozó termelőket nem tehetik ki ujra annak a veszélynek, hogy egy kisebb szélvihar polcaikról elsodorja. A befejezéshez közeledő kormányintézkedések célja volt, hogy az ország termelési rendjének, nyugalmának zavartalan menetét biztositsa. A siker azonban csak akkor lesz tökéletesitve, ha a megszokott vérkeringés ujra megindul és a hitelélet is bizalmát visszanyerve a jogeszme érintetlen vonalán ujra folytatni fogja gazdaságerősitő tevékenységét a mezőgazdasági termelés felé.