Vasárnapra becsukta kapuit a legrégibb pesti mulató, a városligeti Jardin. A háború előtti évek és a milleniumi idők önfeledt, mulatós fiatalságának találkozóhelye volt ez a mulató a Vampetics, a Kolegerszky és a Stefánia úti kocsikorzó regényes közelségében.

A mulató azóta is középpontja volt Pest nyári éjszakáinak, igazi virágkora azonban tovatűnt, az elszálló esztendőkkel. Kézről kézre került, míg végül Mihók István a nagymezőuccai Atclier mulató tulajdonosa bérelte ki Wabits Lujzától.

Ötvenezer pengőt fektetett bele a helyiség kicsinosításába, száznégy főnyi személyzetet szerződtetett és gazdag műsort állított össze.

A káprázatos előadások természetesen óriási kiadással jártak: 1500 pengő volt az az összeg, amit naponta ki kellett fizetni, akár volt bevétel, akár nem. A főleg idegenforgalomra alapozott üzem egyre kevésbé találta meg számítását és július elején egy este megjelent a helységben két aktatáskás úr: a végrehajtók.

Lefoglalták a székeket, asztalokat és a bárpultokat- OTI -tartozások fejében. Egymás után jelentkeztek a hitelezők is, míg végre az igazgatóság társulati ülésre hívta össze a személyzetet és közölte, hogy a mulatót megszünteti.

Az artisták és a pincérek kétségbeesésükben csak annyit kértek, hogy legalább Szent Istvánig tartsák fenn az üzemet a várható nagy idegenforgalom talán mégis lendít majd rajtuk valamit.
De az ünnepi hét sem hozta meg a várt fellendülést és az este ismét összegyűjtötte személyzetét az igazgató.
- Minden hiába- mondotta leverten - Kegyetlen volt hozzánk a nyár. Nem akarok becstelenül becsukni, így is nyolcvanezer pengő fekszik a mulatóban!

Vasárnap este kihunyt a neonfény a mulató kapuja fölött. Sötétség és csend fogadja a véletlenül erre vetődő vendéget itt a Városliget mögött,- kint a periférián.