W. J. Humphreys, amerikai egyetemi tanár, a washingtoni időjárásfigyelő intézet vezetője már évek hosszú sora óta figyelemmel kíséri a gleccsereknek és a jégmezőknek, főleg az utóbbi idők folyamán történő, egyre erősebb mértékű olvadását és pusztulását. Éppen az utolsó esztendő folyamán érkezett jelentések a jégtömegek szokatlan terjedelmű fogyatkozásáról számolnak be.

Humphreys professzor Földünknek és lakosainak további sorsát e fogyatkozás szempontjából tette vizsgálatainak tárgyául, mert szerinte a gleccserek és jégtakarók teljes eltűnése végzetesen befolyásolhatná a népek jövendő életét.

Jogosan, csóválhatja hitetlenül az ember a fejét, amikor azt hallja, hogy jöhet majd valamikor egy nap, melyen a végtelen hósivatagok és jégmezők örökre eltűnnek, az Amundsenek, a Nansenek óriási fehér birodalma, a Sarkok sok-sok méter vastag jégtakarói, amelyek fölött Byrd kapitány repülőgépe körözött és amelyeket csak Ellsworth tudott átrepülni.

A tudománynak azonban el kell ismernie a tényt, hogy az újabb időkben számos lelet tanúskodik arról az időről, amikor a Föld sarkainak a képe, tehát a hely, ahol ma Izland és Grönland gleccserei dermesztik maguk körül az életet, valamikor egészen más volt, mint ma. Ma már bizonyos, hogy Grönland egykor „zöld-sziget” volt. Erről a neve is tanuskodik, mert green vagy grün zöldet jelent. Ma már biztos, hogy Grönland nyara hosszabb és tele rövidebb volt valaha. Éppen az a tény, hogy valamikor másmilyen volt Grönland éghajlata, teszi Humphreys professzor számításait jelentőségteljessé.

Európa és Amerika jórészének éghajlati viszonyait az a jelenség teszi az átlagember számára elviselhetővé, hogy a hideg és meleg légáramlatok összetalálkoznak, egymásba ütköznek és e harc további fázisaiban a két ellentétes áramlat egymást kölcsönösen gyengíti addig, amíg az úgynevezett mérsékelt égöv, tűrhető hő- és hideg-viszonyaival előáll. E gyengítés nélkül az északról származó viharok és szelek túlhidegek, a déli légáramlatok túlforrók lennének.

Ha már most bekövetkezne az eset, mikor a jégtakarók elolvadnak és északi széljárás nem hűti le többé a kontinensek levegőjét, akkor olyan meleg légáramlatok vonulnának a mérsékelt égövek felé, melyek nehéz, monszunszerű, eddig csak a trópusokon ismert esőzéseket hoznának magukkal.

Kanada, Oroszország, az Észak-amerikai Egyesült-Államok, Kína, Dél-Ausztrália és Argentina búzamezői nagy terméseiket annak köszönhetik, hogy a hideg és meleg légáramlatok nagy találkozója és viharos násza övezetük fölött játszódik le. Ha a harcijátékból egyszer kiválik az északi partner, akkor számolniok kell azzal, hogy búzamezőik sovány és terméketlen talajjá változnak, mely éppen csak arra lesz jó, hogy rajta juhok és kecskék szűkös takarmányaikat megtalálhassák. A nyájaknak északra vagy délre kell majd vándorolniuk, mert a Nap egyre szárazabbra égeti majd a talajt. A homokviharok betemetik a termékeny öveket s a mai Föld dúsantermő területeiből semmi sem marad. De északon, Grönlandon, Szibériában, az Antarktiszon a déli és északi szigeteken új tér válik szabaddá.

Humphreys professzor szerint megindul majd a nagy költözködés észak felé. Népvándorlás, amilyet a világtörténelem eddig még nem ismert. Irtózatos háborúk törnek majd ki az északi részek birtoklásáért. És emellett északi termőföldek talaja olyan vékony, hogy néhány esztendő leforgása alatt teljesen kimerül és használhatatlanná válik. Lehetséges, hogy ezek alatt a földrétegek alatt dús széntelepeket és ásványereket találnak majd, amelyeket ma még átvághatatlan vastag hó- és jégtakaró fed. Csakhogy ha egyszer a jégborítás eltűnik, vajmi kevés marad alatta az ekének, szántásnak, boronálásnak és az aratásnak.

Néhány tudós csak pár nappal ezelőtt adta át a nyilvánosságnak azokat a számításokat, amelyek a Sarkok vízmennyiségeire vonatkoznak. A víztömegeket, melyek a gleccserek és jégtakarók elolvadásánál szabaddá válnának, mintegy 1330 millió köbkilométerre becsülik. Ha ez az óriási víztömeg egyszer kiszabadul, jégbörtönéből, akkor ennek az lenne a következménye, hogy a tenger víztükrének szintje kerek 45 méterrel magasabbra emelkedne. Ez viszont azt eredményezné, hogy nagy kiterjedésű partterületek mennének veszendőbe.

Hogy csak az európai kontinensnél maradjunk: Hollandia és Belgium nagy része - természetesen egyre a fentemlített feltételek mellett - eltűnne, illetve a tenger vize elborítaná azt. Ugyancsak nagy kár érné Anglia északi partvidékét. Dánia apró szigetecskékké változna. A kikötök, amelyek eddig világhíresek voltak és óriási forgalmat bonyolítottak le, értelmetlenségekké válnának és mélyen a tengertükör alatt feküdnének.

A Grönlandról, Izlandról és az Antarktiszről származó alarmhírek azonban még annyira nem nyugtalanító, hogy már időszerű lenne az északra való menekülés után keresgélni. A jégtakaró még áll és küldözi a hideg szeleket. A jégtakaró olvadását sem a mi, sem az utánunk következő három vagy négy nemzedék nem fogja megélni. Ugy lehet, hogy erre az emberiségnek még évszázadokig, esetleg évezredekig kell várnia. Az ingadozások, melyek a gleccsermozgásoknál megfigyelhetők, előretöréseik vagy éppen mostani hanyatlásaik és visszavonulásaik igazolják, hogy folyamatban van egy nagy földtörténelmi mozgás, amelyből mi azonban csak egy-egy apró részletecskét figyelhetünk meg szerény eszközeink segélyével.

G. Herman Iván.