A Fővárosi Népművelési Bizottság a tél folyamán sorozatos irodalmi előadásokat tartott, köztük egy Nyugat-estet is, március 28-án. A többi előadást nem hallottam, a Nyugat "írói csoportjának" estje azonban egészen sajátságos, majdnem varázsos hatást tett rám. A fiatal, induló, harcoló és lázas Nyugatnak régi, nagy háborgást és lelkesedést támasztó előadásain sajnos sohasem voltam jelen, fájó veszteségemet mintha pótolni akarta volna, húsz-huszonöt év mulva, ez az egyetem egyik termében lefolyt előadás.

Már az első üdvözlő szavaknál, melyeket a Népművelési Bizottság nevében Novák Gyula mondott, érezni lehetett, hogy itt most valami egészen új, izgatóan friss s kissé félősen merész költészetről lesz szó, de kétségtelenül nagy s minden lelkesedésre méltó költészetről.

A hallgatóság, melynek nagyrésze a padok közt állva szorongott, kényelmetlen helyzetében is mozdulatlan csöndben, - majdnem csupa fiatalok, egyetemi ifjúság, - ők is, ámult áhitatos arcukkal segítettek erősíteni az illuziót, hogy ma este a háború előtti évek egy nagy estjét éljük s kissé szorongva lelkesedünk Ady Endréért s a forradalmi Nyugatért.

Schöpflin Aladár bevezető beszéde csodálatosan illeszkedett a terem atmoszférájához, élesszemű és szuggesztív bölcsessége azt nyujtotta a várakozóknak, amit kivántak - mit akar a Nyugat-mozgalom? mik eszméi s célkitűzései? milyen váratlan s különös kapukat nyitott?

Az est további részét majdnem kizárólag vers-előadások tették ki, Babits Mihály mondta el egy hosszabb versét, majd R. Simonffy Margot, Ascher Oszkár, Takács Margit és Gellért Endre szavaltak a Nyugat költőiből, kezdve a régieken, (akik közt már nem egy halott is van) egészen a legfiatalabbakig.

E költők és előadók, kiket mi oly rég s oly jól ismerünk, a fiatal közönségnek a csodálatosan friss újszerűség élményét nyujtották. Legalább is ezt olvastam le annak a sötétkék diák-kosztümben mellettem álldogáló kis egyetemi hallgatónőnek arcáról, ki testsúlyát egyik lábról másikra váltogatva tapadt szemeivel teljes bűvöletben az előadókra, tekintetében a meglepetés, értelem és öröm szép fényeivel.

Meg kell még említenem az előadókat, kik a legnemesebb, a legáldozatosabb móddal, versszavalással hódolnak a művészetnek. R. Simonffy Margot tiszta és lágy hangjából az érzelmeknek fájó és legmélyebb gyökereit érezzük kibomlani, a teljes átélés feszültsége s az áhitatos fegyelem egyensúlya olvad benne különös és egyéni egységbe.

E gyengéd tűznek vonzó ellentéte Ascher Oszkár művészete, ki szavait az értelem fényes s majdnem égetően hideg világába emeli, s így mutat utat a járatlan sűrűben. Gellért Endre, (aki fiatalabb, mint maga a fiatal Nyugat), rokonszenvesen ifjú és szenvedélyes pátoszával aratott sikert. Befejezőül aKosztolányi és Karinthy egy-egy remek alkotásának interpretációját hallottuk.