Irta: Domány Gyula dr.

A világgazdaság képe nagy elváltozásokat mutat az utolsó hónapokban.
Egyik osztrák nagyiparos a megváltozott világpiaci helyzetet ugy jellemzi, hogy az utolsó hetek azt a gyakorlatot alakitották ki, hogy az ipari cikkekben a kínálat fokozatosan gyöngébb, a vállalatok nem árasztják el ajánlataikkal a vevőiket, ezzel szemben az érdeklődők keresik fel a vállalatokat olyan cikkekben is, amelyek nem kizárólag a hadiipar célját szolgálják.

Ez az átalakult felfogás és a viszonyok ilyen megváltozása elsősorban arra a körülményre vezetendő vissza, hogy a nyersanyagtermelés nem tart lépést a kereslettel, sőt bizonyos hiány mutatkozik sok olyan cikkben, amelyből nemrégen még igen élénk kereslettel találkoztunk.

Letagadhatatlan tény, hogy az egész világon a nyersanyagkészletek erősen megfogyatkoztak. Azok a hiradások, amelyek a készletek csökkenéséről számolnak be, a fogyasztókat idegessé tették s ezért a készletek felhalmozása és bizonyos spekulációs szempontokból való tartalékolása következett be. Ezek a körülmények a világgazdaság alakulását egészen uj problémák elé állitották és ezeknek az uj kérdéskomplekszumoknak a megoldása ma a világgazdaság legjobban kiélezett pontjaivá váltak.

Az Egyesült Államokban a nyersanyagárak ugrásszerü emelkedése erélyes fellépésre késztette Roosevelt elnököt, jóllehet, mintegy négy évvel ezelőtt a Roosevelt-féle gazdasági politikának sarkpontja az árak felemelésének szükségességében csucsosodott ki. Az árak azonban el nem képzelt nivóra emelkedtek s az áremelkedések ezen folyamata felboritja az amerikai kormány egész gazdasági programját. Széles e világon ugyanis teljes erővel megindult a fegyverkezési verseny, amely főleg a hadiipar számára szükséges nyersanyagokat drágitja meg.

Az Egyesült Államok elnöke április első napjaiban azt a – szenzáció erejével ható – bejelentést tette, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel a nyersanyagok további drágulását meg fogja akadályozni. Éles szavakkal illette a nyersanyagtermeléssel foglalkozó vállalatok árpolitikáját és annak a – meglehetős feltünést keltő – véleményének adott kifejezést, hogy a vörösrézbányák tulajdonosai még akkor is tekintélyes hasznot könyvelhetnének el, ha termelvényeik árát 50 százalék engedménnyel dobnák a piacra. Az elnök ezen kijelentése átmenetileg a nyersanyagpiacon bizonyos áresést idézet elő, amelynek azonban nagy jelentőséget tulajdonitani nem lehet, mert pár nappal későbben ismét nagy kereslet mutatkozott nyersanyagok iránt és a szenvedett veszteséget az egyes cikkek nemcsak behozták, hanem rövid néhány nap alatt már tul is haladták.

Pillanatnyilag a helyzet az, hogy a nemzetközi gazdasági viszonyok javuló irányzatot mutatnak. Éppen az utolsó hetek eseményei igazolták be, hogy ha a fölfelé emelkedő hullámvonalon átmenetileg mutatkozik is törés, az áremelkedést megakadályozni nem lehet. Ennek oka elsősorban a készletek kimerülésében és a kínálat vontatottságában keresendő.

Nagy probléma azonban, hogy ha az ipari tevékenység megakad és a jelenleg tulzásba vitt fegyverkezés megtorpan, nem áll-e komoly helyzet elő. A tulhajtott termelés éppen ugy megbosszulja magát, mint a vontatott produkció és néhány évnek kellene eltelnie, amig a piac ellenőrzésére a termelés ismét képessé válik. Más szóval ez azt jelenti, hogy éveknek kellene leperegniök addig, amig a termelés tényleges korlátozására sor kerülhetne.