Harmadik napja fekszik temetetlenül a ráckevei vályog- halottasházban Ernst Lajos, akinek holttestéért senki sem jelentkezett

,,Hát bizony ez kódis gyászszertartás, pedig azt mondják, méltóságos úr volt..”

Hat gyönyörű ezüst kandelláber a büszkesége és a ritkasága volt Ernst Lajos múzeumának, amelyet híres gyászszertartásokhoz nem egyszer kért kölcsön a főváros temetkezési intézménye. Ez a hat remekbe készült kandelláber is megborzongott volna talán, ha vasárnap délután a ráckevei temető vályog - halottasházának ajtajából megnézte volna azt a két kopott, pecsétes gyertyatartót, amely ott pislákol Ernst Lajos koporsója mellett és elnézte volna azt a két ráckevei virrasztót, akit, hogy a halott egyedül ne legyen, a község zsidó hitközöségnek elnöke, bizonyos Schlesinger úr rendelt oda kegyeletből a koporsó mellé...

Ilyen koldusszegényen aligha ravataloztak Ráczkevén is, mint a szomorú végű, világhíres, egykor milliomos műgyűjtőt a község kietlen halottasházában.

Három napja Ráczkeve lakója már a szerencsétlen Ernst Lajos. Három nap óta nem lehetett beszállítani Budapestre és örök pihenőre helyezni az igazán boldogtalan embert.
- Mert kérem- mondja az öreg sírásó-már mi itt ácsorgunk kora reggel óta. Aszonták, délelőtt jön a pesti autó és elviszi a koporsót, de most már késődélután van, még senki se jelentkezett. Este meg nem lehet kivinni a községből a halottat. Úgy látszik, az lesz ami szombat este volt, hogy majd csak ez a két fiatalember fog megint itt virrasztani egész éjszaka, mint ahogy virrasztottak ma hajnalig,-ha ugyan lesz valaki, aki megfizeti nekik a virrasztást...
- Nem volt itt senki Pestről, aki intézkedett volna a beszállítás iránt?
- Senki! Tegnap délután ugyan volt valaki kint, azt mondták, hogy majd vasárnap elviszik, de aztán többet nem érdeklődtek. A nagyságos dr. Zonda József körorvos úr a kórház hallotasházában
kiállította a bizonyítványt, én betettem ide a koporsóba, leszögeztük, idehoztuk és most várjuk, hogy vigyék innen tovább. Én szedtem ki a zsebéből az írásokat én találtam meg ingében a betűket, amikből a kilétét megállapították, mert bizony az arcából nagyon nehéz lett volna megállapítani, hogy kicsoda a megboldogult. Ilyen összetört arcot még életemben nem láttam, pedig idestova ez a harmincadik holttest, amelyet itt a kanyarban Ráczkeve alatt a Duna kivetett. Legalább két hete feküdt a vízben és amíg a víz sodorta bizony rettenetesen összerombolódott.
A hitközségi elnök úr hozatott két faggyúgyertyát, azt odaállítottuk a szegény ember fejéhez...Hát bizony ez kódisgyászszertatás, pedig aszondják, méltóságos úr volt...

A községházán vasárnap nem intézkednek a halott elszállításáról. Ráczkeve nagy eseménye a hallott Ernst Lajos, mindenki csak erről beszél. Valóságos népvándorlás indul meg a hegyoldalban fekvő homokos temető felé, hogy megnézzék a ravatalát...

Pénteken reggel fél kilenckor...

Szabó Sándor erdész egy parti bokor ágai között két emberi lábat látott, aztán mélyen a fövénybe belenyomódva arccal a föld felé elnyúlva egy emberi testet, amelyet a hullámok verdestek. Innen körülbelül 200-250 lépésre van Szepesváry főerdész lakása. Háromnegyed 9-kor futva érkezett az erdészlakhoz Szabó Sándor és riadtan jelentette, hogy milyen látványban volt része. Szepesváry térden felül gázolva a vízben, ment be a lelet mellé, amelyet mintha összekötözött volna a vékony cserje néhány vékony ága.

Azonnal a csendőrségre telefonáltam.- mondja Szepesváry - majd egy-két kővel megtámasztottam. Másfél óra telik el addig, amíg a faluból a csendőrjárőr ide kiérkezik. Tizenegy órakor érkezett Munkácsi törzsőrmester Rákóczi csendőrőrmesterrel, a községi halottkémmel, egy fuvarral, és két községi emberrel. Munkácsy törzsőrmester levélborítékot talált a halott zsebében, amely
méltóságos Ernst Lajos kormányfőtanácsos címére szólt és a borítékban levél is volt, de a szövegét lemosta a víz. A borítékban meg két 20 pengős bankjegy is meglapult. Néhány nyugta, egy-két hivatalos, teljesen elmosódott írás volt még a kabátzsebben. A nadrágzsebben viszont három pengő 74 fillér aprópénzt találtunk. Az órazsebből arany zsebóra került elő...

Már napok óta a hajtásban feküdhetett a holttest. Szinte már emberi formája sem volt a fejnek, annyira ütötte-marta a kő és a kavics itt a part mentén. Pénteken délután félháromkor már értesítés ment Budapestre, hogy Ráckevén ráakadtak Ernst Lajos holttestére.

Egészen érthetetlen, hogy szombaton késő délig senki nem jelentkezett a hallottért!

Dr Zonda József körorvos pénteken délután vizsgálta meg a halottat s elszállításáról akart gondoskodni, közben azonban beesteledett és miután péntek este volt, a zsidó temető hallottasházából nem lehetett továbbvinni a holttestet, csak szombaton este kerülhetett a sor arra, hogy Ernst Lajos holttestét a kórház halottasházából a ráckevei zsidótemető halottasházába átszállítsák.

Kedden vagy szerdán temetik Ernst Lajost

A ráckevei községházán szombaton délután jelentkeztek a hozzátartozók, akik minden kétséget kizáróan megállapították, hogy Ernst Lajos az, akit a schillingi uradalmi erdőnél a víz kivetett. Kérték az elszállítási engedélyt, amelyet minden további nélkül meg is kaptak és azzal távoztak el, hogy az elszállítás miatt Budapesten azonnal intézkednek. Ez az intézkedés vasárnap késő délutánig nem történt meg, a községházáról a hivatalos személyek el is távoztak, úgyhogy Ernst Lajos hazaszállítása legjobb esetben csak hétfőn délelőtt történhetik meg.

A rendőrség elrendelte Ernst Lajos boncolását és amint értesülünk, a család a hatóságokhoz azzal a kérelemmel fordult, hogy miután a személyazonosság meg van állapítva, a boncolást mellőzzék és így a temetésre kedden vagy szerdán kerül sor.

Kikre panaszkodott Ernst halála előtt

Művészeti körökben megdöbbenéssel beszélnek arról, hogy az Ernst-múzeum aukció-vállalkozói hétfőn délelőtt is folytatni akarják a most elkezdett árverést, még addig sem akarják szüneteltetni üzletüket, amíg a múzeum alapítója és tulajdonosa kiterítve fekszik.

Ernst baráti köre a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy azt az üzleti tevékenységet a gyász óráiban se hagyják abba és ne legyenek tekintettel a halottra. Megrendüléssel beszélnek arról is, hogy Ernst Lajos közvetlen halála előtt különösen három személyre panaszkodott barátainak,
két olyan emberre akikkel üzleti összeköttetésben állott és egy harmadikra, akikhez családi kapcsolatok kötötték.

Kétmillió pengőt vesztett tíz év alatt

A művésztársadalom szeretettel és kegyelettel emlékszik meg Ernst Lajosról, aki tényleg százezreket költött művészi és kulturális célokra, akinek csillogó kis egérszeme holtbiztosan látta meg a tehetséget, aki lázban égve tanította a gazadagokat igazi értékek gyűjtésére és aki maga csak olyan holmit vásárolt, ami csak az ő és az egyetemes magyar kultúra számára volt érték. Szegény Ernst Lajos, mint ahogy az köztudomású volt, gyűjteményének egyetlen darabját soha el nem adta.
Kétségbeesetten ragaszkodott minden darabhoz, amit vásárolt, rengeteget fizetett rá a kiállításokra, ahol a fiataloknak mindig ingyen adott helyet és akit tulajdonképp a múzeum átadása körül keletkezett hercehurcák törtek teljesen össze.

Azok, akik anyagi helyzetét nagyon jól ismerik, azt mondják, hogy tíz esztendővel ezelőtt kétmillió pengő vagyona volt. Ezt a kétmillió pengőt vesztette el, rámentek házai, ingatlanai, ékszerei, bankbetétei, műkincsvásárló szenvedélyére, pedig ez a kétmillió pengő még 1927-ben is évi 70.000 pengőt jövedelmezett neki.

És az a csodálatos ízlésű ember, aki lakásában, múzeumában, irodájában műkincsekkel vette körül magát, most már három napja egy olyan vályogputriban fekszik kiterítve, amelynek minden bútordarabja egy durva kézzel összeácsolt szentmihálylova és két kopott gyertyatartó...