Az idei orvosi Nobel-díjat három amerikai orvos nyerte el, akik felfedezték azt a gyógyszert, mellyel a vészes vérszegénységnek nevezett és addig gyógyíthatatlannak tartott betegséget meg lehet gyógyítani.

A gyógyszer nem egyébb mint - májjal való etetés. A vészes vérszegénységben szenvedő és egyre jobban gyengülő, satnyuló beteg naponta nagy mennyiségű borju- vagy marhamájat, vagy ezekből készült levest és kivonatot kap enni, ami az esetek legnagyobb részében gyógyuláshoz vezet.

Alig csillapodott le a tudományos körökben az az izgalom, melyet a májdiéta bevezetése keltett, egy híres bécsi orvostanár szenzációs új megállapításokat és azokból folyó új gyógyeljárást hozott nyilvánosságra. Régen tudták az orvosok, hogy a vészes vérszegénységben szenvedő betegeknek kevés a gyomorsavuk, utóbbi jelenséget éppen a vérszegénység egyik következményének tekintették.

A bécsi tanár megállapítása szerint a savszegénység nem következmény, hanem ellenkezőleg: ok. A gyomornedvben van egy olyan anyag, amely a vörös vérsejtjeinek képzéséhez okvetlenül szükséges. Gyomornedv- és gyomorsavszegénység esetén ennek az alkatrésznek a hiánya idézi elő, hogy a betegeknél a vörös vérsejtek száma és vastartalma olyan ijesztő mértékben leesik, amint az a vérszegénység súlyos eseteiben szenvedőknél tapasztalható.

A kóros állapot gyógyításának módja kézenfekvő: egészséges gyomor nedvét, amelyet egészsége ember gyomrából nyernek, kell a belesnek beadni, hogy a hiányzó kincset pótoljuk. A kísérletek nagyszerűen beváltak. Egészséges gyomornedv adagolására a betegek meggyógyultak.

Azt is érthetővé teszik az új kutatások, hogy miért használ a máj-diéta is. Azért, mert a szóbanforgó gyomornedv-alkatrésznek az a része, amely nem használódik fel azonnal, a májban raktározódik fel, úgyhogy májetetés útján is be lehel azt vinni a beteg szervezetbe.