A repülőtechnika a szemünk előtt nőtt naggyá és egyúttal a legfélelmetesebb harci eszközzé. Alig van olyan találmány az emberiség történetében, melynek fejlődése annyi emberéletet követelt volna áldozatul, mint éppen a repülőgép, Tragikus holttestek halmaza tornyosul a repülés oltára körül - afféle véres áldozat ez a technika könyörtelen istenének templomában.

De a kitartó és rettenthetetlen munka végül is eredményre vezetett. Egy ponton azonban még mindig dacol a természet a repülő emberrel. S ez a zúzmara, a jég. Mihelyt a hőmérséklet a fagypont alá süllyed, a repülés egyszerre elveszti biztonságát és súlyos megpróbáltatásnak teszi ki a gépet és vezetőjét.

Jellemzőül megemlítjük, hogy a közelmúltban szállt fel hosszabb próbaútra egy újtípusú gép. A rendelkezésre álló legrövidebb idő alatt kellett a fenyegető jég és a fagyos felhők elől a magasba menekülnie. Közel ötezer méteres magasságig szállt fel, hogy kikerüljön a felhőkből. A hideg ugyanis nem árt. De ha felhők között halad a gép és fagypont alatt van a hőmérséklet, akkor nyomban megkezdődik a gép jegesedése.

A pára lecsapódik a gép minden részére és ott nyomban jéggé fagy. Ma nem tud a pilóta idejében kikerülni a vészes vízpárákból, akkor az egész gépet csakhamar araszos jégpáncél borítja. Ennél a próbarepülésnél sikerült kimenekülni a vezetőnek a veszélyes zónából. Amikor azonban ötórás út után földre akart szállni, hiába választotta a legmeredekebb utat, hiába ért földet tíz perc alatt, ez az idő is elégendő volt ahhoz, hogy mire a földre érkezett a gép, a saját súlyának megfelelő kétszeres jégpáncél borította. Valóságos istenkísértés a téli repülés.

Az óriási túlteher alatt váratlan és kivédhetetlen törések következhetnek be s a fellegek büszke ura szárnyaszegetten zuhan a földre. A zuzmara, a fagyos felhő tehát a legnagyobb ellensége a repülésnek. Tudják ezt jól a konstruktőrök. Amerikában - mint azt érdekes fényképeink is bizonyítják - külön kísérleti osztag figyeli meg a jég hatását a gépre.

Telenként naponta végeznek repüléseket Long Island szigete felett és a téli kísérleti állomást kizáróan ennek a kísérletnek végrehajtására tartják fenn. Vakmerő repülők kísértik a jószerencsét és hozzák magukkal a veszélyes útról a megfigyelési anyagól, hogy abból azután a gyárak mérnökei okuljanak. A Long Island-i repülőtelep fontos helye a világ repülőtudományának. Érdekes gépek halmaza siet segítségül itt a pilótának.

Felszállás előtt különleges petróleummal működő melegítő készülékek fűtik át a gép kényes alkatrészeit, hogy útnak indulhasson a nagy fagyban is. A gép utasai a zord tél ellen villannyal fűtött kabátot kapnak, ugyancsak villamosság fűti a harci gépekre szerelt gépfegyvereket is. Csak a legkörültekintőbb munka árán tudják elkerülni a sorozatos szerencsétlenségeket.

Az amerikai repülők bravúros bátorsággal végzik nehéz munkájukat, hogy ezzel felbecsülhetetlen szolgálatot tegyenek az emberiségnek. A sebesség ördöge, a gyors közlekedés és nem utolsó sorban a repülőgép, mint harci fegyver, megfeszített munkára kötelezi a vakmerő pilótákat, akik a nagy magasságokból néha háromszor annyi teherrel érkeznek, mint amennyivel felszállottak.

A jégveszély ellen most kísérleteznek olyan gépekkel, amelyeknek jóformán minden részéi villamossággal tudják fűteni és így megakadályozni a jégkéreg képződését. Ezek az új gépek azonban még csak távoli kilátást sem nyújtanak a súlyos probléma végső megoldására. Az ilyen minden részében fűtött géppel ugyanis csak rövid távolságot tudnak befutni. Annyi erőt emészt fel a fűtés, hogy sem üzemanyag, sem egyéb kellékek szempontjából nem tudják a gép hatásfokát a nemfűtött gépekéhez felemelni.

A harc tart... s mint annyiszor már, tartani fog mindaddig, amíg az emberi akarat és szellem végül is megoldja a makacs problémát. Úrrá lesz a tél lehelletén, lerázza magáról a halálos jégpáncélt ….talán már holnap.