Van egy anekdota a könnyelmű osteológusról. Elébehozzák egy ősállatnak meglehetősen szétdobált csontmaradványait. A jámbor tudós buzgón dolgozik, hogy a csontokból lehetőleg hiánytalanul összeállítsa az ősállatot. A feladat megoldása azonban túlságosan jól sikerül. Nemcsakhogy hiánytalanul elkészül az állat csontváza, hanem még nagyszámban maradnak felesleges csontok is.
Sebaj - mondja a mi könnyelmű tudósunk, - ebből majd összeállítok valami új állatot, hm, mi is legyen a neve….

Ime, így születnének a tudományos blöffök. a modern tengeri kígyóról szóló mesék, ha ennek a különös tudománynak művelői nem vennék komolyan hivatásukat… Elsűllyedt, elmult világok élednek újjá ennek a tudománynak a közvetítésével. Hajdani korok, melyekben a mai élőlények ősei éltek, a földet dús tenyészet borította, irtatlan őserdők…

Milyen életről ad képet az osteologia évtizedek homályából?... Az ember a barlangok mélyébe húzódva úgyszólván szüntelen rettegésben élte életét. Veszélyes világ ismeretlen szörnyei fenyegettek mén éjjelente is, hiszen nem volt kulcsrazárható ajtaja, mely megvédje otthonát.

A kardfogú tigris, melynek felső metszőfogai valósággal kardnyi hosszúságra álltak elő és az állat a mai tigris nagyságának többszörösét tette ki, a barlangi medve, mely karjainak félelmetes szorításával még a tigrisből is ki tudta szorítani a lelket… ezek voltak az ember főellenségei ama homályos korban. A kardfogú tigris, a barlangi medve és a mammut körül az ismeretlen kisebb állatok félelmes tömkelege sorakozott fel a barlangi ember ellen.

Mi marad  ezekből az állatokból? A nevük és csontvázuk kis maradványa - az is jórészt kövületekben.
És ezt az ismeretlen, ősi világot is az osteologia, a csontok tudománya varázsolta fel. Enélkül meg azt a keveset sem tudnák az ősvadon állatairól.

- Minden állatot szállítunk – ez a szürke palota tulajdonosainak jelszava és ennek az intézetnek levelezése valóban a világ legkülönösebb ilyennemű tevékenysége. Érkezik például egy expresszlevél Dániából. Gyorsáruként kérünk egy elefánt és két kengurucsontvázat! Két nap múlva már indul is a furcsa szállítmány Dánia felé. Mert ez érdekes intézet a világ minden állatkertjével és múzeumával összeköttetésben áll.

Itt állították össze például Hagenbeck orángutangjának csontvázát. Ide szállították a manchesteri állatkert híres oroszlánfókájának földi maradványait és pár hét mulva az oroszlánfóka csontváza mar újra díszelgett az állatkertben, hogy örökre hirdesse a népszerű Joe - így hívták a gyerekek – emlékét. Hanem legérdekesebb levelekéi és rendeléseket kétségtelenül magánemberektől kapja a „Csontvázak Palotája”.

- Szegény Pufikám ma kimúlt. Kérem küldjenek érte és tömjék ki. Tisztelettel John Smith. Már indul is a Csontvázak Palotájának autója az elpusztult kutya tetemérért és pár hét mulva szegény „Pufíka” modern üvegszemmel és élethű tartásban áll gazdája szalonjában. Csak éppen hogy nem ugat, mert ki van tömve.

Mert a Csontvázak Palotája nemcsak csontok összeállításával, hanem állat kitöméssel is foglalkozik. Ez a mesterség egyrészt könnyebb, másrészt azonban nehezebb a csontok összeállításánál. Az elkészült modellnek különösen magánosok esetén – tökéletesen élethűnek kell lennie, hasonlítani kell „szegény Pufira”.

A tudósok ilyen esetben fényképekkel dolgoznak. Megfigyelik a fényképen az állat jellegzetes testtartását, mozgásának módját és annak alapján dolgoznak aztán. Szinte természetes és napjaink kutyakultuszára jellemző, hogy a legtöbb megrendelés kutyatulajdonosoktól érkezik a Csontok Palotájának taxidermiai osztályára. Az érzékenyszívű kutyatulajdonosok ilyen módon akarják megőrizni kimult pajtásuk emlékét.

Néhanapján akadnak különlegesen nehéz feladatok is. Például egy-egy igen ritka állat, mondjuk okapi csontvázát kell összeállítani. Az ilyesmi bizony hónapok munkáját is igénybeveszi. Tanulmányozni kell az állat életmódját, körülményeit, mozdulatait stb. Az állatot úgy kell ismernie a tudósnak, mint a tenyerét, különben a csontvázat hibásan állítja fel.

Csontvázak ezrei sorakoznak ebben a különös palotában, London szívében. Egy egész halott dzsungel. Amott egy elefánt emeli trombitálásra ormányát, emitt egy zsiráf nyujtóztatja nyakát, minden élethű, illetve talán inkább „halálhű” itt és minden csontváz a megrendelőre vár. Nehéz munka, de anyagilag is kifizetődő üzlet a Csontvázak Palotájának fenntartása.

A „Halál szobrászai” dolgoznak itt. Olyan tudósok, akiknek munkája az állatok halálával kezdődik csak meg. A tudományos képzettség mellett a halál szobrászainak érteni kell a valódi művészethez, akárcsak az igazi szobrászoknak. Mert az állatok kitöméséhez, a csontváz összeállításához nagy plasztikai érzékre van szükség. Művészet és tudomány a halál szobrászainak mestersége.