Nincsenek politikai titkok; előbb vagy utóbb minden kiderül! - mondotta. Seipel prelátus, a világháborút követő zord idők egyik legtisztább, legnemesebb politikai vezéregyénisége.

„Az államférfiú úgy cselekedjék - folytatta elmélkedéseit nem sokkal elköltözése előtt klastromi cellájában Ausztria egykori kancellárja – , mintha cselekedete után nyomban számadással tartozna nemcsak saját lelkiismeretének, hanem politikai ellenfeleiből összeállított esküdtszéknek. Az állami és politikai étet titkait, visszaéléseit, bűneit a hatalom birtokosai rejtegethetik, - folytatta – törvénybe ütköző, erkölcstelen, párturalmi vagy éppen egyéni céljaikat szolgáló elhatározásaikat, intézkedéseiket, juttatásaikat elkendőzhetik, az elszántak és ügyesek port hinthetnek a polgárság szemébe, a suttogókat elnémíthatják, bírálóikat megfélemlíthetik, de az igazság végül mégis napfényre kerül! Rendszerváltozás, váratlan bukás, hirtelen haláleset, a hatalmi csoportban bekövetkezhető szakadás, amely meghitt barátokat gyakran ádáz ellenségekké változtat, váratlan elszólás, kisiklás és egyszerre csak felélednek a halottnak vélt titkok és a tegnap még néma közvélemény ma már szörnyű tényeket, adatokat, vádakat visszhangozhat….”

Megrendítő, felemelő, gondolatokat keltő Seipel prelátusak ez a mostanában nyilvánosságra kerül Anti Machiavellije, amelyet olvasva hideg borzongás fut végig mindazoknak a hátán, akikre céloz és akiket talál.

Jó lesz elgondolkozni Seipel prelátus sírontúli jövendölésein!