Meghalt-e Stalin, vagy él-e még? Ki tudna erre választ adni? Lenin halálát is hetekig titkolták Kreml urai, amíg az utóda Stalin biztosan nem ült a nyeregben, s addig a paralitikus Iljics bebalzsamozott hullája szoros zár alatt hevert a moszkvakörnyéki villában, ahol élete utolsó éveit töltötte.

Hogy súlyos beteg az orosz diktátor, azt több mint egy éve tudják. Ezért gyilkolták meg kijelölt utódját, a fiatal Kyrovot, ezért szervezkedett a hatalom átvételére a Trocki csoport, ezért lövették halomra mindazokat, akik a vörös trónörökös, Vorosilov és barátjai köreit zavarhatták volna.

Az idei minski nagy hadgyakorlatokon se vett részt Stalin, pedig az volt az első nagy fegyveres tüntetése a szovjethatalomnak Nyugat felé, akkor jelent meg először napról-napra a szovjetlapok hasábján a vörös marsall Vorosilov mosolygó arcképe. Ötvenkétéves ma Stalin, ha él.

1879-ben született Goriban, Georgiában, gyermekkorában egy szót se tudott oroszul, s idegen kemény kiejtéssel beszéli ma is a száznegyvenmillió ember nyelvét, akik fölött uralkodik.

Dzsugasvili volt a családneve, a Stalin nevet csak jóval később, forradalmár korában vette fel, de alig volt húszéves, mikor felesküdött a forradalomra, s már mint szemináriumi növendék a tifliszi munkások egyik vezetője volt. Vezető, de nem vezér, s a Lenin halálát megelőző egy-két évig senki se vette túlkomolyan a hallgatag, pipás, félművelt, rideg és rosszmodorú georginait, aki viszont gyűlölte és megvetette a szaporabeszédű, ideges, gyakran kapkodó, de szívós és fölényes bolseviki vezéreket, akik csak 1918 nyarán kerültek külföldről haza, hogy a forradalmi hullám élére lendüljenek.

Stalin maga csak egyszer járt külföldön, anyanyelvén, a grúzinon kívül európai nyelvet nem beszélt, de három évtizeden át harcolt, szenvedett, sínylődött a forradalomért, mialatt Trocki, Lenin, Zinovjev és a többiek sanyarú szegénységben, de biztonságban éltek az orosz határon túl.

Lenin beretvához hasonlította, akit használat után gondosan tokba kell zárni. Stalin viszont félt Lenintől, de gyűlölte Trockit, aki műveltségben magasan fölötte állott. Gyűlölt mindenkit, aki az első garnitúrához tartozott, ő maga tipikusan másodosztályú ember lévén, minthogy a második osztály jellegét viseli mindenki, akit a magasba emelt.

Ravasz, ügyes, kíméletlen, lelkiismeretlen és erőszakos, - ezeknek a tulajdonságainak köszönhette, hogy Lenin halála után a pártbürokrácia vezetőit maga köré tudta gyűjteni s velük egy táborban megbuktatni, száműzni Trockit s híveit öt év alatt kiírtani orosz földről.

Gyűlölte és üldözte a trockizmust, mert mindaz, ami Oroszországban Stalin uralma alatt történt, Trocki agyából pattant ki. Az ötéves terv, a hadi és nehézipar megteremtése, a nagyparasztok, a kulakok kiírtása, a villanyosítás, csatornaépítés, nyersanyagtermelés semmi egyéb, mint a trockizmus gazdasági programja, amelyet Stalin kisajátított. Amit nem vett át Trockitól.-az a világforradalom gondolata volt. Stalin reálpolitikus. Trocki minden tehetsége és eredetisége mellett is fantaszta!

Sötétbőrű, keményvállú, szélesvállú, komor és fenyegteő tekintetű keleti paraszt volt külső megjelenésére az orosz diktátor, még a mosolya is borús és félelmetes, aminthogy félt is a Chef-től mindenki, aki a közelébe került. Szeretni kevés embert szeretett, talán az anyját, aki még él, Ordzsekonidzet, régi kaukázusi bajtársát s Kaganovicsot, akikkel durákozni szokott esténként.

Egyébként egyszerűen él, a pipa egyetlen szenvedélye, keveset olvas, megiszik egy-egy pohár kaukázos fanyar vörös bort, korán fekszik korán kel, s úgy él mint egy tifliszi kispolgár.

Az is, fékevesztett s vérgőzbe sodródott keleti kispolgár.


Stalin halálhíre kacsa

Vasárnap a reggeli lapok híradása nyomán az a hír terjedt el Budapesten, hogy Stalin meghalt. Munkatársunk szerkesztősége vasárnap este telefonon beszélt az Ajeneia Telegrafiezne Express, a legnagyobb lengyel hírszolgálati ügynökség szerkesztőségével, amely külön tudósítót tart Moszkvában. A hírszolgálati ügynökség szerint az orosz diktátor haláláról Varsóban semmit sem tudnak, de nem tudnak erről a környező államok fővárosaiban, tehát Helsinkiben, Rigában, Stockholban sem, pedig ezek az északi metropolisok köztudomás szerint élénk sajtó összeköttetést tartanak fenn Moszkvával.