A budapesti tőzsde rövid visszaesések után a szakadatlan és állandó emelkedés képét mutatja.
A vezető értékek árfolyama ma már egyes esetekben messze meghaladja a válság előtti árfolyamokat, papírforma szerint egyes nagyvállalatok értéke megsokszorozódott, egyes bankok ipari érdekeltségének az értéke soha nem remélt magasságba lendült s ami a legérdekesebb, egyre ömlik a külső megvételi megbízások tömege a szabadságtéri palotába.

Nem kisemberek, kis napi nyereségre pályázó játékosok megbízásairól van szó, hanem a legerősebb kezek, a legnagyobb magyar vállalatok főrészvényesei, elnökei és igazgatói, a legnagyobb magyar bankok vezetői, s a legnagyobb magyar mobilvagyonok tulajdonosai vásároltatják nem kötésenként, hanem száz és ezer darabonként a vezető értékeket, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ezek a nagy pakettek, biztos kezekbe kerülvén, nem zúdulnak vissza a piacra.

A magyarázat erre a feltűnő vételkedvre az, hogy a két óta megszakítás nélkül és fokozatosan javuló konjunktúra, a vásárlóerőnek az idei jó termés következtében beálló és remélt további javulása, a nehéziparban és a szénbányászatban legnyomatékosabban jelentkező jó üzletmenet egyes rétegekben és egyes kezekben igen nagy tőkéket halmozott fel, sokkal többet, mint amennyit a betétek és a folyószámla-követelések hivatalos statisztikája kimutat.

A nagytőkék manapság igen nehezen helyezkednek el.
az európai politikai feszültség, amely még nálunk is jelentkezik új vállalkozásoktól, nagy befektetésektől a tőkést visszariasztja, kisebb tőkés a bürokratikus nehézségek miatt riad vissza új vállalkozástól, – így hát a pénz még az alacsony kamatozás ellenére is a tőzsdére kerül. Hozzájárul az árfolyamok emelkedéséhez az is, hogy a Genfben és Párizsban jegyzett magyar papírok árfolyama erősen felemelkedett, messze a devalváció szabta mértéken felül, továbbá az a hír, hogy egyik-másik nagy vállalat részvényeiből külföldi számlára zárolt pengő ellenében történetek nagyobb vásárlások.

Igen érdekes mozzanata a hosszmozgalomnak az is, hogy míg a békében és a válság előtt a nagy hosszmozgalmak rendszerint a Creditanstalt és a Hitelbank köréből indultak el, a mostani pesti hossz inkább a Kereskedelmi Bank és az érdekkörébe tatozó vállalatok körül tömörült.

Kétségtelen, hogy igen széles körben érezteti hatását ez az értékemelkedés, amelynek érdekes visszahatása jelentkezni fog a nagybankok mérlegeiben is. Természetesen sokan vannak, akik közbeeső nyereségeket realizáltak, de nyomban visszavették már magasabb árfolyamon eladott papírjaik egy részét.

Nagyobb nyereségbiztosító eladások idáig nem igen történtek, ami szintén azt bizonyítja, hogy a felvásárolt papírok erős kezekbe kerültek s így a piacra kerülő áru egyre kevesebb lesz. Megjósolni persze nehéz, hogy a tőzsdei mozgalom ebben a felfelé haladó irányban tart-e tovább? Lehet, hogy igen, de lehet, hogy talán a tőzsdén kívülálló tényezők is beavatkoznak az árfolyamalakulásba, talán olyan eszközökkel, amelyekre e pillanatban nem igen gondolunk.

A külső jelek arra mutatnak, hogy ha valaha, úgy most volna helyes és alkalmas az idő megkísérelni a sokat emlegetett belső kölcsön kibocsátását két célból: nagyméretű és gyümölcsöző közmunkákkal meggyorsítani a vidéki munkanélküliség enyhítését s nagyobbszabású, erélyes és okos telepítéssel levezetni azt a veszedelmes feszültséget, amely az ország egyes vidékein a földnélküliek és a nyomorgó falusi törpebirtokosok körében uralkodik.