Róma, március 22.
Vasárnap délután félöt órakor folytatták Mussolini, Gömbös és Schuschnigg, valamint Kánya, Berger Waldenegg és Suvich, a szombaton megkezdett tanácskozásokat. A mai ülés több mint két óráig tartott. Félhét már elmult amikor a magyar miniszterelnök elhagyta a Pelazzo Veneziát. A mai ülésen befejeződtek az érdemleges római tanácskozások, amelyek az utóbbi két napon már az európai érdeklődésnek is a homlokterébe kerültek. A ma parafált megállapodások, valamint a hivatalos közlemény szövegét hétfőn teszik közzé. Az olasz kormány részéről csak annyit közöltek a külföldi lapok tudósítóival, hogy a mai ülésen teljes megállapodást érlek el és az erre vonatkozó jegyzőkönyvet holnap írják alá.

Ezek a megállapodások formailag a két év előtt kötött római egyezményeket egészítik ki és így további lépést jelentenek három állam szoros együttműködése terén. A most aláírásra kerülő pótjegyzőkönyvben megállapítják a szerződő államok kormányai, hogy a két év előtti megállapodások beváltak és mindhárom állam kormánya kijelenti, hogy a jövőben is ezen a vonalon folytatja politikáját.

Diplomáciai körökben elterjedt hírek szerint az új római pótjegyzőkönyv Ausztria függetlenségének és önállóságának újabb természetes megerősödését jelenti a most létrejött újabb megállapodás, bár formális biztosítékról a pótjegyzőkönyvben természetesen nem történik említés. Hangsúlyozzák továbbá, hogy a tanácskozások előreláthatólag döntő hatással lesznek nem csupán a magyar és osztrák külpolitikára, hanem a nagyhatalmak dunai politikájára is.

Kétségtelen ugyanis, hogy a rajnai válság legfontosabb következménye az abesszin háború következtében megszakadt francia-olasz barátság helyreállítása, a francia-olasz viszony szorosabbra fűzése és francia közvetítéssel az angol-olasz ellentét áthidalása lesz. Olaszország azonban a mult tapasztalatain okulva, a stresai front helyreállítása előtt nem hajlandó újból őrt állni a Brenneren, anélkül, hogy bizonyos feltételeket előzetesen ne teljesítenének.

E feltételek között szerepel a római diplomáciai kar véleménye szerint Magyarország és Ausztria teljes egyenjogúsága, amelynek kimondása a genfi Népszövetség által a mai hatalmi viszonyok között Franciaország akaratától függ. Hír szerint az erre vonatkozó megállapodás a római pótjegyzőkönyvtől függetlenül történt.

Schuschnigg kancellár a római egyezmény kiterjesztéséről
A gazdasági kérdéseket illetőleg a vasárnap folyamán teljes megállapodás jött létre, értesülésünk szerint abban az irányban is, hogy a három állam gazdasági kapcsolatait szerves formában fűzze még szorosabbra. Az árucsere gépezetének megfelelő átidomítása természetesen a szakértők munkája lesz, a római pótjegyzőkönyvben a két év előtti kötött paktum gazdasági részének továbbfejlesztése, amely a magyar mezőgazdasági kivitel számára remélhetőleg jelentős nyereséggel jár, csak legfőbb alapvonalaiban van lefektetve.

Végeredményében Rómában az a benyomás uralkodik, hogy a három állam az európai politikának most következő, talán döntő szakasza előtt igen erőteljes és ünnepélyes formában kinyilatkoztatta a római paktumhoz való hűségét és ragaszkodását és ebből azt a természetes következtetést vonják le, hogy Olaszország, Magyarország és Ausztria a közeljövőben várható fontos diplomáciai tárgyalásokon zárt egységben fog fellépni.

Erre mutat Schuschnigg osztrák kancellárnak az a nyilatkozata is, amely a Popolo di Romában jelent mag és egyebek közt a következőket mondja:
- A római tanácskozás célja egész Európa érdeke, de nem a tőlünk távolálló imperialista tervek elleni védelem, hanem azoknak az ellentéteknek megoldása szempontjából, amelyek a legutóbbi ismeretes nemzetközi feszültséghez vezettek. A római egyezmény megadja a lehetőséget az együttműködésre az egyezményen kívűl álló államok számára is.

A legutóbbi események és az európai feszültség nem követelik meg politikai irányunk megváltoztatását, mert az éppen most a helyes úton és a helyes eszközökkel dolgozik. Az egyezmény eredménye eddig az volt, hogy nemcsak a három országot fűzik össze szoros baráti kapcsolatok, hanem a határokon túl is elősegíti az általános helyzet helyes megítélését.

A mostani megbeszélés alkalmat ad nemcsak az eddigi működés mérlegének felállítására, hanem a jövő fejleményeinek s az esetleges kiterjesztésnek megbeszélésére is. Meg vagyok győződve arról, hogy a három állam szoros együttműködése közelebb visz bennünket körös célunkhoz.