London, március 15.
Az angol közvélemény külső hatásokra a cselekményre nem reagál olyan gyorsan és egységesen, mint más európai állam közvéleménye. Amíg az angol közvélemény döntő kérdésben állást nem foglalt, az angol kormány nem tud és nem mer határozni. Igy történt 1914 júliusában, így történik ezúttal is.

A Rajnavidék katonai megszállása után az volt az angol közvélemény első benyomása, hogy a versaillesi szerződés egyik igazságtalan és tarthatatlan rendelkezését elsöpörte a fejlődés sodra. odrn. A legutóbbi három napban ez felfogás megváltozott! Eden és még inkább Lord Halifax megrendülten tértek haza Párizsból s aki a finom jelekből olvasni tud, annak a az érzése ma, hogy Anglia egyre erősebben fordul Franciaország felé s egyre erősebb lesz az angol közvéleményben a németellenes áramlat.

Ennek a változásnak az okát egyetlen mondatban lehet összefoglalni, amelyet a Fleet Streeten és a Cityben, épúgy mint Westminsterben és Shireditchben ezer változatban hall az ember: Hitler eltépte a locarnói szerződést! Ennek a legsúlyosabb következménye, hogy a hitet plántálta Európába, hogy a jövően kötendő szerződésekkel ugyanezt teszi.

Ezért nem lehet szótlanul eltűrni ezt a szerződésszegést, ezért nem lehet egyszerűen csak „elítélni”, ami történt. Azt sem hagyják figyelmen kívül Londonban, hogy Németország valóságos hadsereggel szállotta meg nyomban a Rajna völgyét – az angolok 60.000, a franciák 90.000 emberre becsülik a bevonult haderőt – és hogy Németország elfogadhatatlan feltételeket készül szabni a nyugati hatalmaknak, mielőtt a Népszövetségbe visszatérne. E feltételek között szerepel hír szerint, hogy Franciaországnak valamennyi katonai szerződését, mint amelyek a Népszövetség rendjével ellenkeznek, meg kell semmisíteni.

Ez azt jelentené, hogy Németország 550.000 főnyi elsőrangú békehadseregével néhány év alatt Európa ura volna, mert nincs olyan európai állam, amely e hadsereggel szembeszállhatna. A csehszlovák és az orosz kormány hír szerint bejelentették a Foreign Officeban, hogy kilépnek a Népszövetségből, ha a hatalmak a most elkövetett szerződésszegést nem torolják meg, mert ha Németország a francia határ mentén kiépítheti erődövét, akkor két éven belül teljes erejével megindul a német terjeszkedés Közép- és Kelet-Európában.

Mi lesz Németország harmadik lépése?
Ezek azok az okok, hírek, jelentések, amelyek az angol közvéleményt s rajta keresztül az angol kormányt befolyásolják. A Népszövetség lassan dolgozik és az idő ezúttal a béke ügyének szolgál. Anglia mindenáron el akarja kerülni a konfliktus kiélesítését s az esetleg még rosszabb következményeket, de a külső jelek szerint kénytelen lesz választani két alternatíva között: vagy megnemtámadási szerződés formájában új biztosítékot ad Franciaországnak, vagy hozzájárul ahhoz, hogy a Népszövetség Tanácsa egyhangú határozattal szankciókat szabjon Németország ellen.

Nincs egyetlen gondolkodó ember se Angliában, aki az angolok öröklött gyakorlati ösztönével ne érezné, hogy Németország nem állhat meg az úton, amelyen elindult. Egy év, legfeljebb 1 ½ év mulva el kell következnie a fegyverkezések és a rajnai bevonulás után a harmadik lépésnek is. Ez a harmadik lépés a City és a Fleet Street, a sajtó és a tőzsde szerint: Ausztria.

De akkorra, úgy mondják, kész lesz a brit tigris új fogsora… A mai helyzetben az a legveszélyesebb, hogy Berlin, csakúgy, mint 1914-ben, öröklött lélektani ösztön híján, félremagyarázza Anglia hosszantűrő béke szeretetét.

(K. T.)