Bécs, május 17.
A most lezajlott osztrák kormányválságot az a furcsa helyet idézte elő, hogy az előző kormányban Schuschnigg volt a kancellár és Starhemberg a helyettese, viszont a Hazafias Frontnak Starhemberg volt a vezére és Schuschnigg kancellár helyettese. A gyakorlatban ez a tekintélyrendszernél szokatlan kettős vezetés okozta, hogy sem Schuschnigg kancellár, sem Starhemberg alkancellár akarata nem érvényesülhetett százszázalékosan, mert intézkedéseik nem egyszer keresztezték egymást.

A Heimwehr a mult vasárnap megzavarta a Schuschnigg mellett tüntető Freiheitsbund felvonulását és megabcugolta a kancellárt, aki a menet élén haladt. A rendőrség letartóztatta a kancellár ellen tüntetőket, Starhemberg, mint alkancellár, viszont megparancsolta, hogy bocsásssák őket szabadon.

Starhemberg, amikor aktív alkancellár volt, anélkül, hogy Schuschniggal megbeszélte volna, üdvözlő sürgönyt küldött Mussolininak és ebben újra leszögezte magát a fasizmus rendszere mellett. Ekkor pedig a helyzet már az volt, hogy Schuschnigg kancellár közeledni kívánt a parlamentáris kormányzás rendszeréhez és enyhíteni készült a mai osztrák tekintélyuralom merevségén.

Schuschnigg, aki - mint Mussolinihoz és Gömbös Gyulahoz intézett legutóbbi táviratában is nyomatékosan hangsúlyozta - a római paktumban lefektetett olasz-osztrák-magyar együttműködés alapján áll, a világbirodalmi magasságra emelkedett olasz hatalom támogatásán kívül Ausztria mellett szeretné látni Anglia és Franciaország támogatását is.

Illetékes helyekről többen tudomására adták, hogy a két nyugati nagyhatalom Ausztria belső megerősítését a demokratikus kormányzáshoz való visszatéréstől várja. Ezen a ponton dőlt meg az eddigi kettős kormányvezetés lehetősége s az osztrák miniszterelnöknek nem volt más választása, mint hogy vagy megnyeri Starhemberg herceget a parlamenti uralomhoz való fokozatos visszatérés gondolatának, vagy olyan kormányt alakít, amelyben a herceg nem foglal helyet. Schuschnigg az utóbbi lépésre szánta el magát. A lélekszámra legkisebb osztrák tartományban, az alig 150.000 főnyi Vorarlbergben már megtartották a választásokat és ezek  eredménye Schuschniggot igazolta és azokat a mérsékelt elemeket, amelyek a népakaratot szóhoz akarjak juttatni az állami életben.

A mai parlament tagjait ugyanis nem a nép választotta, hanem a kormány előterjesztésére az elnök nevezte ki. Megbízásuk tíz évre szól, de bármikor visszavonható és a Phönix-botrányban érdekelt képviselőktől Schuschnigg már vissza is vonta a megbízatást. A mostani parlament tanácskozásai rendszerint zárt ajtók mellett folynak és a nyilvánosság csak annyit tud meg, amennyit az elnök, akit szintén a kormány ültetett e méltóságba, megengedni jónak lát. Ez a rendszer, úgy látszik, nem bizonyult életképesnek.

A válság megoldása ismét Schuschnigg kancellár kezébe juttatta a kormányzás gyeplőjét, noha az új kormányban is megmaradt néhány Heimwehr politikus. Mégis megállapítható, hogy felülkerekedtek a régi keresztényszocialisták, az egykori parasztpárt és azok, akik a megszűnt szociáldemokratapárt híveit is a kormány mögé kívánják állítani. Schuschniggnak az a terve, hogy választat és megszünteti a mai kinevezett parlamentet.

Félő azonban, hogy a vele és programjául szemben állók még sok próbára teszik a rend fentartására hivatott szervek idegeit. Jellemző a helyzetre, hogy a Rómában időző herceghez Baar-Barenfels a Schuschnigg-kormány alkancellárja, tegnap a következő táviratot küldte:
„Az osztrák Heimatschutznak parancsodra az én elnökletem alatt összegyült országos vezetői úgy a saját, mint minden bajtárs nevében kijelentik, hogy rendíthetetlen hűséggel és feltétlen engedelmességgel viseltetnek irántad. Vasfegyelemben egységesek és hűek vagyunk! Hell Starhemberg!”

Ez a távirat is mutatja, hogy a kancellárnak minden politikai ügyességre szüksége lesz, hogy megküzdjön a kormányzása ellen felsorakozó erőkkel.

Hacsak Géza