Ilyenkor tavasz táján a pénzből legkevesebb, a szegénységből pedig a legtöbb van falun. A régi elfogyott, az uj termés még messze van. Élni pedig kell, hát csak elkinlódnak az emberek.

Be-bemennek a szomszédos városok emberpiacaira, ahol lesik, várják a megváltó munkát, amely, ha sovány is, de mégis kenyeret ad a családnak. Elnézem jártamban-keltemben azt a sok tipegő-topogó, alázatos lelkü magyar testvéremet, akik szótlanul türik azt a mostoha sorsot, amit a Gondviselés kijelölt számukra.

Sohasem volt időszerübb a kormányzat munkaprogramjába iktatott falu-megsegités, mint ma, amikor hihetetlen nyomoruságban él a falvak jó része. Éppen azért örömmel üdvözöltük Kozma Miklós belügyminiszternek azt az elhatározását, hogy maga járja végig az országot, mert személyesen akar szembenézni a falvak szegénységét pusztitó szörnyü veszedelemnek: a népbetegségeknek és a nyomoruságnak. Folytassa is megkezdett munkáját. Sok vigasztaló szóra és segitésre van szükség, mert csak a jó Isten a megmondhatója, hogy miből élt meg a télen sok százezer derék magyar.

Lerajzolunk egy helyzetképet.
Tesszük ezt nem azért, hogy olajat öntsünk a tüzre, hogy kiteregessük a véres sebeket, hanem, hogy hozzájáruljunk a falu megsegitésének munkájához.

Adva van egy telepes község.
Neve Hajduböszörmény-Boda. Köröskörül beszoritva él nagyuradalmak és bérlők közé, ahol még a levegő sem az övék. Nyolcszázan vannak, 145 házban laknak, ha ugyan sárkunyhók annak nevezhetők. Átlagban 4-5 a gyerekek száma családonként. A legtöbb terület félnyilas, 350 négyszögöl. A gyerekek összes száma 500 körül jár. Az már gazdag, akinek 900 négyszögöl homokosa van, amely csak gyümölcsöt és szőlőt terem. A nagyobb földek hivatalnok-emberek kezén vannak. Erdő koszoruzza körül a szegénység uradalmát. Lakói dolgos, csendes, imádságos, nagyobb részüket csak ugy találomra vert össze ide az élet szele. Van egy lelkes tanitójuk, Szabó Károly, aki irányitója a népnek.

Miből és hogyan élnek?
Ez járt eszemben, amikor a Faluszövetség ottani szervezetét meglátogattam. Elsorolták. Vettük a „legmódosabb” embert. 900 négyszögöl homokja van. Krumpli és tengeri van benne, ha tud vetőmagot szerezni. Terem, ha van eső. Évi jövedelme 35 pengő. Ennyit hoz a föld, benne van a megmunkálása, a kapálás és minden egyéb munka. Ezzel szemben: állami adója 6.34 P, városi és megyei adó 27.04 P, kertköltség (kert, utak, kapuk javitása) 1.80 P, 12 liter buza a csősznek 1.50 P, összesen 36.38 pengő.

Három gyermekével együtt öten vannak.
Miből élnek tehát, amikor a föld és munkája jövedelmére még ráfizet évente 1.68 pengőt? Megfeleltek rá: seprőt, kosarat próbálnak fonni. Pár fillérért adják el. Napszámba a más tarlójára járnak el, ha van. Az idén a családfő eddig mindössze három napszámot végzett.

De maradjunk csak a napszámnál.
80-1.20 P között változik. Földet forgatnak szőlő alá. 1 négyzetméter kiásása 6 fillér. Egy nap kemény munkával egy ember megforgat 15 négyzetmétert, de az érte kapott 90 fillérből saját magát élelmezi. Egy kiló kenyér 28 fillér, legalább 20 deka szalonna 36 fillér, az összes napi kiadása tehát 64 fillér a saját élelmezésére. Ha a napi 90 fillér keresetből levonjuk a kiadást, akkor egy napra marad 26 fillérje. Ebből tartja el a gyermekeket, fizet adót, stb. ez azonban a jobbik eset, ha ugyanis van munka.

Étkezés.
Felforralt víz szederlevéllel, ez a tea, vagy paprikáskrumpli, vagy lisztderce. Igy éldegélnek abban a kis hegyközségben. És ezek a földhözragadt kisemberek a saját erejükből épitettek egy szövetségi házat, hogy legyen egy tüzhelye élniakarásuknak, ahol egymás lelki tüzével melengetik megtépázott erejüket.

Idejönnek össze beszélgetésre, ügyes-bajos dolgaik megtárgyalására, mert tudják, hogy a Faluszövetség segiti őket az élet terheinek elviselésére. Megemlitjük még azt is, hogy az évi 10 pengő tagsági dijat is pontosan lefizetik. Ez olyan példa, amilyenre alig akadunk a nemzet életében.