Országszerte megtörténtek a folyó évi kereseti-, jövedelem- és vagyonadókivetések.
A fizetési meghagyások legnagyobb részét már ki is kézbesítették. Sok a kellemetlen meglepetés és az idén a szokottnál is többen lesznek, akik az első fokon megállapított adóalapjuk leszállítását kívánják. Így hát megint nagy munka vár a felszólamlási bizottságokra és épp ezért fokozottan vált sürgőssé e bizottságok reformja.

Mindenek előtt gerinces és szakértő bizottsági tagokra van szükség!
Tisztelet a kivételnek, de megcáfolhatatlan adataink vannak arra, hogy egyes bizottsági tagok sok kérdésnél szájtátva hallgatták a kincstári előadó és az adózó, vagy jogi képviselője vitáját, mert egyikük sem ismerte a vonatkozó paragrafusokat.

Olyan reform kell, amely szerint csakis az adó- és gazdasági kérdésekben, valamint a könyvvitelben teljesen jártas tagokat kell kinevezni. Nem követeljük, hogy a bizottság fenntartás nélkül mindig az adózónak adjon igazat. A bizottság ne az adózót, hanem az igazságot képviselje mégpedig – a kincstárral szemben is.

Sokszor a kincstár képviselőjének puszta jelenléte feszélyezi a bizottság tagjait, mert az előadó látja, hogy melyik tag szavaz igennel s melyik nemmel. Egy törvényszéki tárgyalásnál, amikor a bíróság tárgyalásra vonul vissza, nemcsak a vádlott marad kívül, hanem az ügyész is. Ezzel szemben az adófelszólamlási bizottsági tárgyalás végén a határozathozatalnál a felet kiküldik, a kincstári előadó bent marad, ügyfélegyenlőtlenség! Kint a bárány, bent a farkas!