Hol vannak ettől a mai vonatsebességek! A kontinens egyik leggyorsabb vasútvonala a berlin-hamburgi; itt a gyorsvonatok óránként átlag 96 km.-es sebességgel járnak, de nyílt, egyenes pályán olykor felrugaszkodnak a 100 km. fölé is. Franciaországban is számos vonalon 100 km.-nél nagyobb gyorsasággal futnak az expresszek; Európa és a világ leggyorsabb vonata azonban Angliában, a london-swindoni vonalon közlekedik.

Cheltenham Flyer, azaz „cheltenhami repülő” a neve, amit meg is érdemel, mert a 347 tonna súlyú szerelvény a 124.2 km.-es utat alig 57 perc alatt, 131 km. óránkénti sebességgel nyargalja be, egyes szakaszokon azonban a 148 km.-t is eléri. A nemrég Németországban kipróbált vasúti mótorkocsik rendes menetsebessége 150 km. A sínek hivatalos sebességi rekordját azonban egy villamos motorkocsi tartja, mely még 1903-ban. Németországban 216 km. sebességgel futott (Igaz, hogy tavaly, a berlin-hamburgi vasútvonalon, a légcsavaros „sínzeppelin” sebességét átmenetileg 230 km-ig is sikerült fokozni).

A szárazföld sebességi bajnoka azonban vitathatatlanul a gépkocsi. 200-230 km.-t ma már minden jó versenyautó még sokkal többet is megtesz; a világ leggyorsabb szárazföldi járóműve jelenleg Malcolm Campbell angol versenyző gépe, mely az Egyesült-Államokban, a daytoni homokparton 408 km.-t futott óránként. Vagyis másodpercenként majdnem 114 métert!

Az ilyen szédületes rohanás már játék a halállal. Valósággal emberfeletti éberségre és ügyességre van szüksége a vezetőnek, hogy az őrülten vágtató gépkocsit hatalmában tartsa, mert egy zökkenés, egy vonalnyi félrecsuszamlás a szigorúan megszabott, nyílegyenes pályáról - és a fékevesztett halálautó felborul, összeroncsolódik, rendszerint még tüzet is fog és elég vezetőjével együtt.

De a legnagyobb óvatosság mellett is állandóan ezer halál fenyegeti a bátor rekordert, jaj neki, ha a kerekek valamelyikén kipukkan az abroncs, eltörik a kormányrúd, vagy a levegő ellenállása csak kissé is eltéríti irányából a járművet! Valóságos fergeteg támad a 400 km. sebességgel süvöltő gép nyomában s ha nem volna a végén repülőgépszerű függélyes uszonya, nem is lehetne emberi erővel egyenesben tartani. Az óriási légellenállás miatt készítik egyébként az ilyen gépkocsikat orsóalakúra, mint a repülőgépeket, meg a léghajókat.

Még kockázatosabb a rekordhajsza a vízen. A vízi sebességi rekord tulajdonosa ezidőszerint Kaye Don angol versenyző, aki „Miss England III.” nevű 4600 lóerejű motorcsónakjával 193 km. óránkénti gyorsaságot ért el. Elképesztő teljesítmény ez, ha meggondoljuk, hogy a világ leghatalmasabb, 80-100.000 lóerejű expresszhajói legfeljebb ha 50-55 km.-ig viszik óránként (a franciák új óriásgőzöse, a 160.000 lóerejű „Normandie”, sem gyorsabb 60 km.-nél).

A víz, ez az engedékeny anyag, a roppant sebességgel belefúródó csónaktesttel szemben akkora ellenállást tanúsít, mintha szilárd tömeg volna; 90 km.-es gyorsaságnál már szinte betonkeménységű s a legkisebb hullám is olyan erővel vágódik a hajó bordáinak, mint valami tömör kődarab. Az angol mótorcsónakvezető egy ízben elmondotta, hogy egyik versenye alatt percenként átlag 300 ütést kellett csónakjának a rázúduló hullámoktól elszenvednie, úgyhogy mire befejezte a futamot, sebekkel a testén lépett ki a csónakból.

Rázkódva, imbolyogva vágtat a hajó, orra hófehér tajtékot túr a felkavart vízen s kétoldalt óriási vízlegyező szökken kábító zúgással a magasba, melynek szárnyai között fülsiketítő mótorberregés közepette iramlik tova a karcsú alkotmány.

Thomas Luke amerikai mérnök újfajta motorcsónakja, mellyel a feltaláló meg akarja dönteni a vizi sebességi világrekordot. Az érdekes alkotmányt nem kormánylapáttal kormányozzák, mint más, közönségei vizi járművet, hanem a mellső és a hátsó úszótalpak elfordításával, úgy, mint ahogy az autó kormányzása is a kerekeknek a kívánt irányba való forgatásával történik.