E morfiumot helyettesítő és a morfium következményeitől mentes fájdalomcsillapító szérumról, annak nálunk, Magyarországon való alkalmazásáról beszéltünk egyébként Ádám Lajossal, a nagynevű, kiváló sebésztanárra, aki éppen a közelmultban volt tanulmányúton Amerikában és a rákkutatás terén szerzett tapasztalatairól nagyszabású tanulmányban számolt be a magyar orvosok egyeteme előtt. Ádám professzor a következőket mondta nekünk:

- Ma, amikor, sajnos, majdnem minden családban, a családhoz tartozó ismerősök körében van egy-egy rákbeteg, minden olyan hír, amely a rák gyógyításával kapcsolatban merül fel, egész érthetően, valami megkönnyebbülésfélét jelent, egy-egy megvillanó reménysugárt. Sajnos, egyelőre nem is több ennél. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezen a téren nincs haladás. A nagy, külföldi rákkutató intézetekben kitartóan folyik a munka és senki sem tudhatja, melyik nap hozza meg a kitartó munka annyira sóvárgott eredményét.

Ahogyan a vérbajnak és a tuberkulózisnak megtalálták a gyógymódját - hosszú évek munkája volt ez is, - ugyanígy meg lesz a rák gyógyszere is. Már tudniillik a szegény államok szegény betegeinek részére is. Mert hiszen gazdag országokban, amelyeknek megfelelő mennyiségű rádium áll rendelkezésükre, mint pl. a stockholmi rákkutató intézetben is, a rákbeteg gyógyítása nem gond és nem probléma.

- Ugyanilyen szorgos munka folyik a különböző szérumok, preparátumok fölfedezése körül, főleg azoknak az orvosoknak, tudósoknak körében, akiknek a kutatások terén a trópusi vidékeken több mód és alkalom kínálkozik. A kobraméregből készített fájdalomcsillapító szérum egyébként még a kísérletezés stádiumában ált, mert hiszen nemzetközi testület előtt annak eredményéről, hatásáról még nem számoltak be.

Véleményem szerint olyan óriási mennyiségű méreg kitermelése, amely hozzáférhető lenne mindenki számára, kígyótelepek felállításával nem látszik valószínűnek. Hogy pedig a morfiumot, következményei miatt, kellene pótolni ilyenfajta szérummal, ezt tagadom.

Nincs az a fájdalom, amit morfiummal meg ne lettetne szüntetni és nincs az morfinista, akit a morfiumról le ne lehetne szoktatni. Ha pedig gyógyíthatatlan betegről van szó, igazán nem fontos, hogy morfinistává lesz, ha ezen az áron az utolsó órákig, az utolsó pillanatig megszerezte a fájdalommentes testi nyugalmát.

Ennyit mondott a kiváló magyar orvostanár. A szenvedők milliói pedig reménykedve fordítják meggyötört arcukat a górcsövek fölé hajló kutató tudósok felé: mindegy, morfium vagy kígyóméreg, csak hozzon fájdalmukra enyhülést, betegségükre gyógyítást.