Mi mindenre jó a fa ? Hát elsősorban jó tüzelőanyag, aztán bútor lesz belőle, ház, kocsi, evőeszköz és számtalan más közszükségleti cikk, egyebek között még papiros is. És még?... Nos, különféle, furcsa dolgok is készülnek fából, annyira furcsák, hogy közönséges ésszel el se lehetne hinni, hogy mindezeket fából állítják elő. Pedig úgy van.

Ócska vásári mutatvány, hogy a bűvész madarakat, nyulakat varázsol elő az üres cilinderből, a szép hölgyet letakarja ponyvával s mire a függöny fellebben, a nagyérdemű közönség a hölgy helyett elefántot pillant meg. vagy valamilyen más állatot. „Elvarázsolta” a „titokzatos képességű” bűvész.

Hanem ami a mutatványosbódéban gyakran puszta trükk vagy ügyes artistaprodukció, komoly és csodálatos valóság a modern kémikus laboratóriumában. Mert a fehérköpenyes vegyészmérnök a huszadik század igazi mágusa. Ő különb „mutatványokra” is képes.

Például - elhelyez a „varázslófülké”-ben egy csomó jókora fahasábot. Lehull a függöny egy-kettő-három, újra felemelkedik: hol a fa? Nincs sehol! Ellenben ott látni helyette egy hatalmas üvegedényt tele spiritusszal, egy zsákot takarmánycukorral, egy nagy tartályt benne gázzal, amivel autót és motorokat lehel hajtani - és mindezt azokból a fahasábokból állítják elő!

Mi ez, ha nem modern bűvészet?... De hogyan lehetséges ez? Komoly, szemüveges mágusunk nem rejtegeti előlünk csodatételeinek titkát. Nemcsak abban különbözik a színpadi bűvészektől, hogy hasznosabb, értékesebb a munkája, hanem abban is, hogy elárulja a fortélyát. Persze a modern kémia fogásai és módszerei igazán csak alapos és nehéz vegyészeti előtanulmányok után érthetők meg.

Azonban ennyit mi is tudomásul vehetünk: mindezeknek az anyagoknak: cukornak, szesznek, motorhajtó gáznak két lényeges alkotórésze van: a szén - a közönséges szén, amit mindannyian ismerünk - és a hidrogén, egy láthatatlan, könnyű gáz, amivel léghajókat is töltenek. Ez a két anyag benne van a fában is, - sőt mondhatni, legfőbb alkotórésze.

Aki nem hiszi, gondoljon arra. hogy a szén is fa volt valamikor, ősvilági erdőség, pár millió esztendővel ezelőtt és úgy vált szénné, hogy lekerült a föld alá s ott a ránehezedő földtömegek irtóztató nyomása úgyszólván „kisajtolt” belőle minden más anyagot, míg végül csak a puszta szén maradt vissza.

A laboratórium bűvésze felaprózza a fát, hulladékká, porrá dolgozza fel, aztán hatalmas zárt üstökben, nagy hőmérsékleten vegyi anyagokkal kezeli, míg a faanyagból cukor keletkezik. Igaz, hogy ez emberi élvezetre ezidőszerint nem alkalmas, hanem takarmányozási célokra használják - de kitudja, a vegyészet talán még ember által is fogyasztható édességet fog majd a fából gyártani!

Már magában véve is nagyszerű eredmény, hogy az erdők fáiból cukrot tudnak kivonni. Ha ezt a cukrot megerjesztik, alkoholt kapnak - ugyanúgy, mint ahogy a must cukra is szesszé válik az erjedés alatt, amely borrá nemesíti a szőlő levét. Megállapították, hogy 100 kg. fából átlagban 24 liter, 100%-os etilalkohol (közönséges szesz) termelhető ki.

Kapnak azonkívül 4 kg. savat és 30 kg. lignint, mely a fának egyik fontos és érdekes alkotórésze. A lignin teszi tulajdonképpen „fává” a fát, elfásítja keménnyé, merevvé alakítja törzsét és ágait. Az a papiros, amelyben sok a lignin, szabad levegőn gyorsan megsárgul, tönkremegy.

Ezért pusztulnak el olyan könnyen az ujságok s az olcsóbb könyvek, folyóiratok: fából készült papirosuk sok lignint tartalmaz A kenderből, lenből, tehát rongyból gyártott papiros mentes tőle, ezért is marad meg sokáig hófehér állapotban. De az ilyen papiros drága - ezért szorulnak a nagy papírmennyiséget igénylő ujságok a fára.

Ám a papírgyár csak költséges és bonyolult eljárással tudja a papirossá dolgozott fát megszabadítani lignintartalmától, az eljárás hosszadalmas is, ennélfogva kényszerűségből benne hagyják a lignint, hogy így bár silányabb minőségű, de nagytömegű papirossal áraszthassák el a földkerekség papírra éhes rotációsait.

Ime, ilyen csodálatos dolgok és érdekesnél érdekesebb problémák rejtőznek azokban a közönséges, semmitmondó fahasábokban. Hát még, ha elmondanánk, hogyan gyártanak a fa anyagából műselymet a vegyészek - hogyan vezetik félre még magát a Természetet is, mikor egyszerű eljárás útján fém bevonattal látják el, vagy alacsony hőfokon olvadó fémmel telítik.

Egy furcsa torzszülött keletkezik így, fémes fa, amely külsőleg a szilárd fémlemez minden tulajdonságát mutatja és az erdő legöregebb, legtapasztaltabb faóriásai sem vállalnák, hogy ez a csillogó fémdarab egyik testvérük testéből készült annyira - kiforgatta eredeti mivoltából az ember.

A vegyész. A modern kor varázslója, kinek hatalma és képességei előtt még a misztikus tanok tudói, az egyiptomi papok is a tulvilági rejtelmekkel ismerős indiai yoghik is szégyenkezve hallhatnak fejet...

A modern kémiai tudomány a legcsodálatosabb termékeket állítja elő fából. Cukrot, szeszt, gázt és más értékes ipari és kereskedelmi anyagot von ki belőle.

Felső képünk: egy nagy vegyészeti gyár, ahol nagyban dolgozzák fel cukorrá a fát. Alsó kép: a baloldalon felhalmozott egy mázsa farakásból 4 kg. sav (a rakás előtt átló edényben) 24 liter 100 %-os alkohol (a jobboldali nagy üvegedényben) és 30 kg. lignin vonható ki (az alkoholosedény alatt lévő halom).