A pályán végigmasírozik a vasutasok szokatlanul népes zenekara. Elhelyezkednek a pálya szélén. Az óramutató félhatot mutat, minden szem a díszpáholy felé fordul. Megérkezik a kormányzó feleségével.

A páholyban helyet foglal még a Berlinből visszaérkezett Hóman Bálint kultuszminiszter, Bornemissza Géza iparügyi miniszter, Lázár Andor igazságügyi miniszter, Calonna herceg olasz követ, Mikecz Ödön sajtófőnök.

A két csapat pályára lépése után fényképezés következik, majd a pálya közepére állt vasutas zenekar az olasz királyhimnuszt, a Marcia Roulest és a Giovannzzát játssza, amelyet a díszpáholy alatt az olaszok számára külön épített tribün hangosan vele énekel.

Válaszképpen a magyar nemzet imádságot és az egész tribünkaréj fennhangon énekli. A himnuszok után előbb a magyar, majd az olasz csapat tiszteleg a díszpáholy előtt.

A hatalmas termetű Miess osztrák bíró sípjelére a közben napfényesre változott időben Turai és Ferrari sietnek oda. A szerencse már itt is az olaszoknak kedvez. Ferrari azonban a Kőbánya felé eső kaput választja, tehát a magyarok kezdenek nappal hátban.

Feláll a két csapat

Olaszország: Perucchetti – Monseglio, Allemandi – Depetrini, Andreolo, Faccio – Pasinati, Demaria, Meazza, Ferrari, Colaussi.
Magyarország: Szabó – Polgár, Sternberg – Seres, Szücs, Dudás – Cseh, Turay, Sárosi dr., Toldi, Titkos.

A nézőtér egyetlen nagy hangkáosz. Zúg a huj-huj hajrá. Az olaszok kis tribünje valami kivehetetlen csataordítással igyekszik ellensúlyozni a magyar közönség számbeli fölényét, de alulmarad. Rangban tehát már fölényben vagyunk.

A játék is jól indul annak ellenére, hogy az első támadást a Pesten rettegett Meazza vezeti, aki kitör, de Szabó fürge és felkapja a labdát. Már a magyar csapat rohamoz. Toldi-Titkos-akcióból eléri első kornerét. A labda jó ívelődik a középre, az olasz kapus mellényúl, de ott van Allamandi, aki hatalmas rúgással juttatja vissza a mezőnybe.

Támadás, támadás, támadás... és semmi eredmény… Egészen váratlanul jön az olaszok vezetőgólja. Mint ilyenkor szokás, a magyar fölény nyomán hátvédeink előre helyezkednek. A 30. percben Alemandi felszabadító rúgását Demaria Meazzához továbbítja, aki laposan szökteti az üresen álló Pasinatit.

A szélső, mint a fergeteg rohan előre, jól fogja el a labdát, néhány lépést tesz vele és a tehetetlen Szabó mellett a sarokba küldi. 1:0.

Kíméletlenül játszanak az olaszok

A közönség némán, szótlanul veszi tudomásul az eredményt. A biztatás is nagyon bátortalan. Gólya repül el a pálya felett. Nyugodtan húz a Duna felé. Talán a kiegyenlítést hozza? Nem, mert Peruchetti újból pompásan öklözi ki Toldi veszedelmes lövését.

Meazza mutat be most egy kis színjátékot. Szüccsel történt összecsapása után elnyúlik a földön. Úgy látszik ez indította el a botrányok sorozatát, mert egy percre rá Colaussi az őt szerelni akaró Polgárt arcba sújtja.

A közönség felháborodottan követeli kiállítását, de az osztrák Miess nem akarja tudomásul venni a súlyos fegyelmezetlenséget s megelégszik – Polgár figyelmeztetésével.

A kapu előtt vad csatározások folynak. Kemény ökölcsapások, alapos bokarúgások, könyöklések, valóságos bikaviadal képét mutatják. A közönség tüntet az erélytelen bíró ellen, akinek nincs bátorsága, hogy megtorolja ezeket a súlyos sportszerűtlenségeket.

Toldinak állandóan két-három olasszal kell közelharcot vívni – de állja az ostromot. Toldi és a labdáért felugró Peruchetti között kemény összeütközés történik. Az olasz kapus hatalmasakat esik, a védők vészjóslóan rohannak a magyar csatárra, aki két ököllel védekezik ellenük.

A bíró „idillikus” nyugalommal békésen szemléli a körülötte zajló eseményeket. Néha rosszallólag felemeli kezét, mintha csak azt mondaná:
- Ejnye! Ejnye!

Ez a magatartása még akkor sem változik, amikor a veszélyesen kapura húzó Cseh lábát Allemandi a büntetőn belül elhúzza. Maguk az olaszok is megállnak, de Miess megelégszik azzal, hogy a közben a büntető területen kívül sodródott Cseh ellen elkövetett újabb gáncsot torolja meg.