A közoktatásügyi népbiztosság rendeletére a minap feloszlatták a moszkvai II. Művészszínházat; színészeit és rendezőit áthelyezték más moszkvai s leningrádi színházakba.

A II. Művészszínház Sztaniszlavszkíj Művészszínházának mellékhajtásaként keletkezett a forradalom után, studiója volt e színház legifjabb gárdájának, a mester koncessziója a forradalom felé. Mert ő maga kivonta magát a forradalom intellektuális és esztétikai betörései alól, Csehovot, Tolsztojt, Osztrovszkíjt játszotta, mitsem törődve az idők változásával. S a szovjet tűrte e csöndes ellenállást; míg hivatalosan elismert rendezői a forradalmi agitáció s a forradalmi plakát színházát művelték, Sztaniszlavszkíj tovább is azt csinálhatta, amivel színházának világhírnevét megszerezte és folytathatta azt, aminek folytonossága az új világnak nem volt kívánatos.

De a Művészszínház studiója csakhamar kiterebélyesedett, túlnőtt az anyaintézet keretein, sohsem akart teljesen elszabadulni mesterének hatásából, de azért öntudatosan a forradalom szolgálatába állt; míg a többi forradalmi színház pártszínház volt, a II. Művészszínház nem tagadta meg esztétikai gyökereit s egy mérsékelt forradalmi konstruktivizmus útját egyengetve, szemléletében igyekezett az I. Művészszínház hagyományait felhasználni.

A helyzet a közelmultban teljességgel megfordult. Jóideje a II. Művészszínház volt az újorosz színjátszás utolsó "szélsőbaloldali" poziciója. Meyerhold, a forradalmi orthodoxia színházi képviselője, már régóta elvesztette talaját, elvei kiváltak a szovjet agitációs fegyvertárából s követőinek kezében lassan-lassan fölbomlottak a meyerholdi színház eredményei. Az idők kiszámíthatatlan kényszere még Tairovot is arra bírta, hogy engedjen rendszerének merevségéből, holott az ő romantikája sohse volt forradalmi, csak a forradalom tette lehetővé teljes kifejtését.

A kormány most hivatalos formában leszögezte, hogy milyen irányt tart kívánatosnak a színjátszásban. Hivatalos álláspontja: az "oktató realizmus". A színház legyen hű ábrázolója az életnek, mutasson reá a szociális összefüggésekre, nevelje a népet egy egészséges, reális életszemléletre, melyben a forradalom eredményei tükröződnek. Elítél minden absztrakciót, mesterségesen előhívott elméletet, rendezői rendszert s megköveteli, hogy a színház is illeszkedjék be legújabb népnevelési programjába. Ez pedig merőben különbözik a forradalom kezdeti szakaszainak célkitűzéseitől; elvei a nagyobb rend, a könnyebb megélhetés, a kényelmesebb élettempó adottságaihoz igazodnak.

A II. Művészszínház ezideig ellenállt az "oktató realizmus" irányelvének. Utolsó fellegvárnak tekintette magát s két évtized eredményeit őrizte, rostálta, fejlesztette. Ellenállására feloszlatás volt a válasz.

A német forradalmi színház összeomlása után beteljesedett az újorosz színház sorsa is. Tudjuk, hogy Oroszországban az építészetnek is új irányelveket szabtak. De a barokk- vagy római idomokkal ékes újkeletű épületek azért magukba foglalják az utolsó húsz év tanulságait. Bizonyára így lesz a színháznál is...