A főváros polgársága a szerdai rendkivüli közgyülésen elvi tiltakozását fejezte ki a szanálással szemben. Egyrészt a Beszkár viteldijak felemelését kifogásolja a közönség, másrészt nem helyesli a főváros közigazgatási és üzemi alkalmazottainak illetményleszállitását, tudatában annak, hogy e nagy fogyasztóréteg jövedelemcsökkenését meg fogja érezni Budapest kereskedelme és ipara is.

A törvényhatósági bizottság azonban csak az elvi tiltakozásig jutott el s konkrét határozatot nem mert hozni a szanálási intézkedések megváltoztatására. Igaz ugyan, hogy a belügyminiszter ilyen határozatot nem is hagyott volna jóvá, de a közgyülés pártjait nem ez tartotta vissza a szanálással ellenkező határozatok hozatalától, hanem az a tudat, hogy a szanálásnak a Beszkárra vonatkozó részét a villamosvállalat pénzügyi összeomlása nélkül megváltoztatni nem lehetne.

Sok szó esett már arról, hogy szükség volt-e a Beszkár szanálására.
Erre a kérdésre csak az adatok teljes ismeretében lehet válaszolni. Mindenekelőtt meg kell állapitani azt, hogy a Beszkár viteldijemelés nélkül és az alkalmazotti illetmények csökkentésének mellőzésével még évekig folytathatta volna minden különösebb pénzügyi zavar nélkül munkáját, bizonyos idő eltelte után azonban feltétlenül bekövetkezett volna az összeomlás. Ezt kellett megelőzni a szigoru szanálási intézkedésekkel.

A Beszkár pénzügyi nehézségeinek egyik oka az, hogy a társaság alaptőkéjét rendkivül alacsonyan állapitották meg. Az 500 millió koronás részvénytőkéből a székesfőváros csupán 200 milliót fizetett be készpénzben. Tőkehiány következtében azután a Beszkár eladósodott és ma – leányvállalataival együtt – több mint 55 millió pengő a tartozása. Ebből a tartozásból közel 8 millió pengő a rövid lejáratu tartozás. Ugyanekkor a Beszkár koncernjéhez tartozó vállalatok összes vagyona 89.5 millió pengő, ezzel a cselekvő vagyonnal szemben áll tehát az 55 millió pengő szenvedő vagyon. Egészen jelentéktelen forgótőkével rendelkezik a Beszkár koncern és a forgótőke az összvagyonnak mindössze 4.35 százaléka.

A Beszkár pénzügyi helyzetére jellemző az is, hogy a Beszkárnak és leányvállalatainak ujitási alapját az utóbbi években nem tudták megfelelően javadalmazni és emiatt ezeknél az alapoknál közel 8 millió pengő hiány mutatkozik.

Amikor a Beszkár megalakult, a magántársaságokból devalválódott vagyonnal biró nyugdijalapokat vett át és most a Beszkárnak kell teherviselőképessé tenni a nyugdijalapokat. Emiatt eddig a Beszkár mintegy 13 millió pengő áldozatot hozott. Az illetmények négyizben történt csökkentése következtében a nyugdijalap bevételei annyira leapadtak, hogy a mult évben a nyugdijalap terhei már 600.000 pengővel haladták meg a bevételeket. Ez a deficit néhány évig még növekedni fog, tekintettel arra, hogy számos Beszkár alkalmazottat, akiknek szolgálati ideje nemsokára letelik, az elkövetkezendő években nyugdijazni kell.

Nagyon nehéz helyzetbe hozta a Beszkárt a HÉV.
A HÉV tranzakcióval kapcsolatban 4 millió pengő kölcsönt kellett felvennie a Beszkárnak a Községi Takarékpénztártól, ezenkivül a HÉV és a Beszkár leányvállalatai több mint 6 millió pengővel tartoznak a Beszkárnak. A HÉV-nek mindössze 855.000 pengő a forgótőkéje és anyagi helyzete nagyon nehézzé teszi a Beszkár pénzügyeinek vitelét. 10 millió pengő hosszulejáratu tartozáson kivül 5.4 millió pengő a HÉV rövidlejáratu tartozása. Évek óta passziv a HÉV nyugdijalapja és ugyancsak évek óta állandóan veszteséggel dolgozik a vállalat. A mult évben ez a veszteség már 770.000 pengőre emelkedett. Amikor az üzempolitikai bizottságnak a Beszkár vezetősége beszámolt a HÉV pénzügyi helyzetéről, azt jelentette, hogy a HÉV ezévi tulajdonképpeni deficitje 1,807.000 pengő. Érthető, hogy ilyen körülmények között a HÉV nagyban hozzájárult a Beszkár sulyos pénzügyi helyzetéhez.

Nem szabad azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy a Beszkárra állandóan nagy terheket raktak. Nemcsak a leromlott vasutakat kellett rendbehoznia a Beszkárnak, hanem különböző cimeken adóznia kellett a községi háztartás számára is. 1923-tól 1935-ig a Beszkár közlekedési adó cimén 58,227.481 pengőt fizetett, területhasználati dij cimén 25,423.035 pengőt a főváros pénztárába. Kimutatja a Beszkár, hogy egyéb cimeken az utóbbi tizenkét évben még több mint 44 millió pengőt fizetett a fővárosnak. Készpénz és egyéb szolgáltatásokban tehát közel 128 millió pengő volt a Beszkárnak a székesfőváros számára nyujtott hozzájárulása.

A beruházások értéke ugyanezen idő alatt a Beszkárnál és leányvállalatainál 52 millió pengőre rugott. A gazdasági válság miatt legtöbbnyire saját alapjaitól vette kölcsön a beruházásokhoz szükséges tőkét, ezenkivül azonban 9.6 millió pengő erejéig rövidlejáratu áruhiteleket is igénybe vett, ugyhogy a Beszkár ugy kifelé, mint befelé eladósodott.

Talán még ezeket az adósságokat is elbirta volna a Beszkár, ha a legközelebbi években nem merülnének fel olyan kiadások, amelyekre szanálás nélkül a fedezetet előteremteni képtelen lenne. 1941-ig a Beszkárnak 82 millió a tőkeszükséglete. Az 1936-1940. évi tőkeszükséglet egy részére van csak fedezet és a pontos számitások szerint 13,339.970 pengő a fedezetlen tőkeszükséglet.

A Beszkár helyzete tehát egyáltalán nem nevezhető rószásnak.
Szigoru szanálási intézkedésekkel tetemesen csökkentették a Beszkár alkalmazottak illetményeit és egyidejüleg felemelték a viteldijakat. Átmenetileg ezek az intézkedések biztositani tudják a Beszkár pénzügyi egyensulyát. Tárgyilagosan meg kell állapitani, hogy valóban szükség volt a Beszkár szanálására, felmerülhet azonban az a kérdés, hogy a szanálók helyes uton járva keresték-e a vasutvállalat gazdasági talpraállitását? Ha a Beszkár mérlegének számadataiba belemerülünk, az a vélemény alakulhat ki, hogy a HÉV mindig sulyosan veszélyeztetni fogja a Beszkár pénzügyi egyensulyát.

Nem annyira a Beszkárt, mint inkább a HÉV-et kellett volna szanálni.
Mivel ez nem történt meg, félő, hogy az állandóan deficittel dolgozó HÉV néhány év mulva ismét olyan helyzetbe hozza a Beszkárt, hogy ujból szükség lesz a vasut szanálására. Akkor pedig már nem marad más hátra, mint a szociális szempontok teljes mellőzésével radikálisan leépiteni a Beszkár adminisztrációját, a forgalmi személyzet létszámát és ezzel – sajnos – növelni a munkanélküliek seregét…