Európa egyik legnagyobb tejtermelő vidéke Dél-Svédország. Százszámra fekszenek itt egymás mellett a tejgazdaságok, a legelőbirtokok, melyeknek fő jövedelmi forrása a tej és a belőle készült tejtermékek.

De még itt, a tejgazdaságok hazájában is külön szenzáció a Hamza-birtok. A tejelő tehenek százai vannak itt óriási istállókban elhelyezve, egész vidékek tejszükségletét látja el ez az óriási tejgazdaság, melynek tulajdonosa eldicsekedhet azzal, hogy megteremtette a világ legmodernebb farmját.

Ezekben az istállókban minden munkát gépek végeznek el, joggal nevezhetjük tehát elektromos istállóknak. A szellőztetésről villamos ventillátorok gondoskodnak. A fejést villamos készülékek végzik, melyek ugyanazon az alapelven épültek fel, mint a porszívók, csakhogy nem a port szívják, hanem a tehenek tőgyéből a tejet.

Természetesen, a légmentesen elzárt edények lehetetlenné teszik, hogy a tejbe bármifajta szennyeződés is bekerülhessen. A fejőgép egyúttal pontosan regisztrálja, hogy a tehén mennyi tejet adott s a jámbor állat személyi adatait egy táblára írják fel: mennyi takarmányt fogyasztott, mennyi tejet adott, sőt még azt is, hogy milyen volt az állat „kedélyállapota” aznap.

A takarmányt futószalagszerű szerkezet szállítja pontosan kimért adagokban a jászlakhoz. De még a trágyát is futószalag szállítja ki az istállóból. A tisztaság igazán nem nagy probléma ezekben az istállókba, hiszen az istálló gépkezelője csak megnyom egy gombot és öt perc mulva ki van takarítva.

Külön szerkezetek vigyáznak arra, hogy a fiatal borjakat ne érje légvonat és az istálló levegője mégis mindig friss legyen. Külön kamrába van minden kis borjú és csak a fejét dughatja ki egy nyíláson.

Külön állatorvos áll az elektromos istállók szolgálatában s az állatorvos minden nap meghatározott órában végigviziteli a teheneket.

Minden géperőre jár itt, a fejés, szellőztetés, takarmány- és trágyaszállítás, egyedül a tehenet magát nem tudják még semmiféle elmés szerkezettel pótolni.