A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete Buday-Goldberger Leó elnöklete alatt tartotta meg 42. rendes közgyűlését. Az elnök kimutatta, hogy az elmult évben különböző textilnyersanyagokért, félgyártmányokért és készárukért 79.3 milliót fizettünk a külföldnek. Ha textilipari fejlődésünk csak az 1925. évi színvonalon maradt volna, ez az összeg 246 milliót tett volna ki!

Vagyis ebben az esetben textiláruszükségletünk fedezése érdekében évenként 165 millió pengővel több devizára volna szükségünk. Textilipari kivitelünk 1935-ben elérte a 21 és félmillió pengőt, amiből körülbelül 10 millió értékű deviza volt szabadon konvertálható. Az exportkassza révén a textilipar kivitele az exkliring országokba ez év folyamán előre láthatólag körülbelül 6 millió pengővel fog növekedni, míg az ipar nemesdevizaszükséglete csökkenni fog.

Ez évben tehát a textilipar a maga nemesdevizaszükségletének már körülbelül a felét fogja a saját produkciójával előteremteni. A háború után a magyar textilipar 16.000 munkást foglalkoztatott, ma ez a létszám 55-56.000 között mozog! Ehhez járul még körülbelül 4-5000 tisztviselő. Ez azt jelenti, hogy a textiliparhoz ma már minimálisan 180.000 ember egzisztenciája fűződik az országban és a textilipar fejlődése a háború óta körülbelül 120.000 új egzisztenciának adott kenyeret.

Az 1934-35. évi zárszámadások szerint a textilipar 18.9 millió pengővel járult hozzá a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alaphoz, nem is szólva az ipar által viselt egyéb közterhekről és szociális terhekről.

Ezután a közgyűlés Fái Géza indítványára köszönetet szavazott a vezetőségnek, Schiller Ottó főtitkárnak és a tisztikarnak eredményes munkásságukért. Alelnöknek Dischka Győző dr.-t választották meg. Ezután Szurday Róbert, a Magyar Pamutipar vezérigazgatója vette át az elnöki széket. Székfoglaló beszédében hangsúlyozta, hogy a várható kedvező terméseredmények éreztetni fogják hatásukat az egész magyar gazdasági életben.