Bécs, január 19.
A Zeneakadámia nagytermében seregszemlére gyűltek össze vasárnap délelőtt a Hazafiúi Arcvonal csoportvezetői az ország minden részéről. A megnyitóbeszédet Adam ezredes, a Hazafiúi Front főtitkára tartotta, majd Schuschinigg kancellár mondotta el beszédét.

- Hiába tesznek minduntalan kísérletet arra - hangoztatta –, hogy Ausztriában hangulatot teremtsenek a népszavazás mielőbbi végrehajtása mellett. Mennél inkább akarnak bennünket erre kényszeríteni, annál később következik majd be a népszavazás időpontja.

A kancellár ezután prágai utazásáról beszélt és többek között a következőket mondotta:
- Megállapíthatom, anélkül, hogy túlzottan optimista lennék, mennyire kedvező kilátásaink vannak arra, hogy kimélyítsük és feljavítsuk gazdasági kapcsolatainkat azokkal a szomszéd államokkal, amelyekkel eddigelé nem tudtuk a kívánt hatékonysággal kapcsolatainkat kimélyíteni.

A kancellár emelt hangon jelentette ki, hogy az osztrák szótárból három fogalomnak ki kell maradnia, nevezetesen: a presztizs, a revans és sovinizmus fogalmainak.

Ezután Starhemberg herceg, a Hazafiúi Arcvonal szövetségi vezére tartotta meg nagy beszédét:
- Az isteni világrend követeli meg – mondotta – a független és szabad Ausztria fentartását. Nyiltan és világosan meg kell mondani, hogy elutasítunk magunktól és minden eszközzel leküzdünk minden olyan tervet, amely a Németországhoz való csatlakozást akarja megvalósítani, vagy pedig Ausztriának a több német törzzsel való összekapcsolását olyan formában, hogy Ausztriát bekebelezzék egy központi birodalomba. Jó németek vagyunk, ezért a leghatározottabban el kell utasítanunk minden olyan tervet, hogy bennünket olyan politikai rendszerbe vonjanak bele, amely a maga belső lényegében nem német. Ausztria a keresztény világnézet talaján áll.

Elutasítunk magunktól minden olyan eszmét, amely a szociális igazságosságot a keresztény világnézettől el akarja választani. Hajlandó vagyok a multat vastag vonallal lezárni. Figyelmeztetek azonban mindenkit, aki Ausztriában valamikor nemzeti szocialista vagy szociáldemokrata volt, hagyjon fel államellenes gondolkozásával.

Ebben az esetben hajlandó vagyok őket befogadni. A vezetőknek azonban csak egyetlen joguk lehet és pedig az, hogy bántatlanul élhessenek mint állampolgárok Ausztriában.

Ausztria történelmét nem lehet különválasztani a Habsburgok fogalmától és lehetetlen Ausztria jövőjét úgy alakítani, hogy az ne gyökerezzék a multban. Teljesen lehetetlen letagadni azt a tényt,hogy az évszázadok során ismételten bebizonyosodott, hogy a Habsburgok nagysága Ausztria nagyságát is jelentette és hogy a Habsburgok bajai Ausztria bajait. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a monarchista gondolat mind szélesebb néprétegekre terjed ki. Nyiltan ki is mondom, hogy el tudom képzelni annak az időpontnak az elérkezését, amikor a Habsburg fogalom és Ausztria egymás kölcsönös szerencséjére és felvirágoztatása ismét egybeforrnak.

Ha majd egyszer visszatér Ausztriában a monarchia, úgy az nem lehet más, csak Habsburg monarchia. De nem lehet a monarchia államcsíny vagy más alkalmi megoldás eredménye és meg vagyok győződve arról, hogy maga Ottó császár is a leghatározottabban elutasít magától minden olyan kalandos megoldást. Ottó császár sokkal inkább áthatja a felelősségérzet Ausztria sorsáért, semhogy ilyen módon akarjon visszakerülni a trónra.