Adóreformot kérünk, követelünk, sürgetünk hosszú évek óta, s követelni fogjuk ezután is, bár egyelőre, úgy látszik, hiába. Az anyagi pénzügyi jog reformja előtt azonban feltétlenül és sürgősen megvalósítandónak tartottuk mindig az adóeljárás és számvitel reformját, mert a Névtelen Adófizető a mai rendszer mellett, ha csak külön adóügyi jogtanácsost nem tart magának, kényre-kedvre ki van szolgáltatva az adóhatóságok rejtelmes számtani műveleteinek, amelyek titkát eddig élő lélek nem volt képes kibogozni.

Hogy csak egy kézzelfogható példát idézzünk: Névtelen Adófizető a budapesti IV. kerületi adószámviteli osztály 6674. számú főkönyvi számláján 1933 december 31-én tatozott 791 pengő adóhátralékkal. A IV. kerületi Adófelügyelőség 1771/1934. számú határozatával engedélyt adott Névtelen Adófizetőnek, hogy ezt a hátralékot a folyó adóval együtt havi negyven pengős részletekben törleszthesse.

Névtelen Adófizető ennek a kedvezménynek pontosan eleget tett és 1934 óta hónapról-hónapra befizette a 40 pengős havi részletet, összesen 960 pengőt, amely a februári részlettel együtt 1000 pengő befizetést jelent. Ezzel szemben azonban a tartozása a pontos fizetés ellenére nemcsak hogy egyetlen fillérrel sem csökkent, hanem az adóív kimutatása szerint növekedett s ma 20 százalékkal több, mint volt a törlesztés megkezdésének időpontjában s kereken 1000 pengőt tesz ki.

Ezek után alapos a remény, hogy a névtelen adófizető minél tovább és minél pontosabban fizet, annál többel fog az államkincstárnak tartozni s mondjuk egy évtized mulva egész szerény kis vagyonkája sem lesz elég arra, hogy adótartozását fedezze.

Igy nem lehet számlát vezetni!
Nem lehet csak egyszerűen a türelmes papirosra odafittyenteni egy asztronomikus számot, anélkül, hogy a szerencsétlen adófizető sejtené, hogyan keveredett ebbe a rettenetes adópókhálóba. Ezért, ilyen gyötrelmes rejtvények miatt követeljük az adószámvitel, az adóbehajtás és az adóellenőrzés sürgős és alapos reformját!