A temetés után fontos nemzetközi tárgyalások lesznek Londonban
London, január 26.

Végeláthatatlan tömegekben sorakozott fel vasárnap London lakossága és a Britbirodalom minden részéből gyülekező gyászolok tömege, hogy elvonuljon V. György király koporsója előtt, amelyet válogatott gárdisták díszőrsége vesz kerül. A ravatalhoz zarándoklók sokasága oly nagy, hogy
a menet vége két kilometrnyire áll a Westmintertől. Egy könnyes pillantás a ravatalra, egy meghatott néma főhajtás és tovább kígyózik a menet, amelyben egyszerű polgárok, munkások vidéki emberek válogatás nélkül váltakoznak előkelő urakkal és mély gyászba öltözött hölgyekkel.

A külföldi előkelőségek lassanként gyülekeznek a királyi temetésre. Vasárnap este Borisz bolgár király és Pál jugoszláv régensherceg érkeztek meg.

Vasárnap érkezett meg a temetésre Rüsdi Arras török külügyminiszter is, továbbá
az olasz tábornokokból és diplomatákból álló küldöttség, amelyet a piemonti herceg vezetett.

Hétfő délelőttre várják Károly román királyt, délutánra a belga királyt, délutánra a belgakirályt és a svéd tronörököst. Hétfőn este érkezik Londonba Lebrun francia köztársasági elnök, akit vasárnap már megelőzött Chiappe, a párizsi rendőrség főnöke. Edward király hétfőn este, amikor az összes földi előkelőségek már együtt lesznek, ebédet ad tiszteletükre a Buckingham palotában. A keddi királytemetés évszázados történelmi pompával fog végbemenni, amit nagyszabású rendőri intézkedések előznek meg, mert a Scotland Yard a Londonba érkezett külföldi előkelőségek teljes biztonságáról minden eszközzel gondoskodni akar.

A keddi temetésen Edward király és a királyi hercegek végig az egész útvonalon gyalog fogják követni édes atjyuk koporsóját.

Edward népkirály lesz

London, január 26.

London uccáit a Westminster ősi csarnokának hatszázéves boltozata alatt százerek vonultak el a halott király katafalkja előtt.

A szomorúságba és tompa fájdalomba már most is új hangok, új színek, új ritmusok
vegyülnek, a várakozás reménye és a változás előrevetett árnyéka más színt ad máris az angol életnek...

Anglia elhunyt uralkodójaa nem a tömegek mélyéből emelkedett a magasba, a Capeteken és a Witelsbachokon kívűl Európa legősibb dinasztijának volt a sarja, mégis a tömegek gyászolják a legmélyebben, a legigazabban, szívvel és lélekkel.

Az az angol munkásság gyászolja, amelynek éppen György király uralkodása alatt jutott a legsúlyosabb megpróbáltatás osztályrészeül és amelynek még ma is közel másfél millió tagja munkanélküli segélyből tengeti életét.

Ugyanez az angol tömeg fogadja a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb reménységgel és kitárt lélekkel az új uralkodót, VIII. Edwardot.
Nincs Európának egyetlen királya, de egyetlen államférfia sem, akit annyian ismernének egyszerű emberek és annyira a szeretnének, mint Edward angol királyt.

Az angol birodalomnak nincs egyetlen olyan sarka, ahol ne volna személyesen barátja, ahol ne tudnának szívjóságáról, egyszerűségéről és közvetlenségéről néhány megindító történetet.

Nincs Angliának olyan területe, ahol nyomor és szegénység uralkodik, ahová. Edwar király el nem nézett volna. Sehol nem bízta magát a hivatalos vezetőkre. Mindenütt elküldötte a hivatalnokokat maga mellől!

Egy nyomorban tengődő bányavidékhez egész nap egyedül egy munkás kíséretében járta a házakat és a bányákat.

Azt is tudja mindenki, hogy minden évben meglátogatja a gyógyíthatatlan rokkantak kórházát. Bemegy abba a terembe is, ahol a legszörnyűbb sebesültek feküsznek, azok, akiknek egy robbanás szétszaggatta az arcát és letörölt róluk minden emberi vonást. Órákig beszélget el ezekkel a szerencsétlenekkel. Soha nem riad vissza enberi gyengéktől és emberi hibáktól.