200 évvel ezelőtt született Watt, akinek nevéhez a gőzgép fejlesztése fűződik. Nem ő fedezte fel a gőzgépet, mint sokan tévesen hiszik, már előtte is használtak ilyen gépet egyes angol bányákban a víz felszivattyúzására. De Watt alakította át annyira, hogy általános használatra alkalmas lett.

A XVIII. század második fele a hőjelenségek megismerésében elég termékeny volt. Csak a legfontosabb eredményeket akarjuk röviden megállapítani. Deluc megállapította, hogy a jég állandó hőmérsékleten olvad, ha melegítik is. Black a rejtett hő fogalmát vezette be: a jéggel közölt hő megolvasztja a jeget, de hőmérsékletét nem emeli. Sőt a jég olvadáshőjét is meghatározta és 72 kaloriát kapott . Wilke a fajhő fogalmát vezette be, Le Roy a telített vízgőz jelenségét ismerte fel és azt is tudta, hogy a telítéshez szükséges gőz mennyisége a hőmérséklettől függ.

Az elméleti ismeretek fejlődésével párhuzamosan haladt a hő technikai felhasználása is, mikor Watt a régi, úgynevezett atmoszferikus gőzgép működését elméleti úton is tanulmányozta és felismerései alapján teljesen átalakította. A skót eredetű Watt 1736. január 19-én Greenock-ban, egy szegény halászfaluban született.

Apja szerény viszonyok közt élő ács és hajóépítő volt. James öt testvére közül egyedül maradt életben és maga is gyenge testalkatú volt. Ezért eleinte otthon tanult. Matematikus tehetsége és technikai készsége korán feltűnt, viszont a régi nyelvek iránt nem nagyon érdeklődött. Technikai érdeklődése folytán a finom mechanikát tanulta ki.

Először Glasgowban tanult és már ekkor olvasta Desaguliers és Belidor munkáit a gőzgépről. De Glasgowban nem talált olyan mestert, akitől eleget tanulhatott volna, ezért Londonba ment és itt egészen kiképezte magát. 21 éve korában Glasgowban akart letelepedni. A kovácscéhhez kellett volna tartoznia, ez pedig nem adta meg neki az engedélyt.

Szerencséjére a glasgowi egyetem egyik tanára felismerte nagy ügyességét, az egyetem pincéjében kis műhelyt rendezett be neki, itt az egyetem számára foglalkoztatta, ebbe pedig a céhnek nem volt beleszólása. Hat évig dolgozott itt Watt és ez a hat év sok tekintetben nagyon termékeny volt rá nézve. Az egyetemek több tanárával és értékes hallgatójával ismerkedett meg.

A tanárok közül különösen Black tüntette ki barátságával, a hallgatók közül pedig Robison, aki később az egyetemen a matematika tanára lett. Robison-nak feltűnt, hogy ez a munkás felülmúlja őt tudásban, pedig a kíváló hallgatók közé tartozott.

Lassan a kis műhely a lelkes hallgatók találkozóhelye lett és nem egy kérdésben Watt oktatta ki őket. Itt kezdte önállóan megfigyelni a vízgőz természetét. 1761-62-ben már azzal foglalkozott, hogy a vízgőz nyomását Papin-féle edény segítségével megmérje. 1764-5-ben a vízgőz rugalmasságára táblázatot készített.