Birkeland felfedte az északi fény titkát, laboratóriumban állította elő a sarki fény drapériáit. A kísérlet célja persze nem az volt, hogy a valóban gyönyört fényjelenségekben gyönyörködjék, hanem az, hogy rájöjjön az északi fény okozójára. Kísérleteinek eredményét a következőkben foglalta össze.

A napon irtózatos gáz viharok zajlanak le, szörnyű orkánok, melyek fantasztikus nagyságú gáztömegeket hallatlan gyorsasággal kergetnek ide-oda a nap felületén. Ezeknek a világűri viharoknak keletkezését a csillagász egy közismert jelenségen, a napfoltokon észleli. 150 millió kilométerre földünktől játszódnak le ezek a szörnyű viharok. És az ilyen viharok alkalmából a nap megsokszorozott erővel elektromos részecskéket lövell ki a világűrbe, az úgynevezett elektronokat, melyek rokonai a mi katódsugarainknak.

Rettenetes tünemény ez, a nap valósággal bombázza a világűrt elektronjaival. Érdekes, hogy egész sereg olyan tudós akad, aki a világtörténelem egyes nagy eseményeit, háborúkat, járványok kitörését napfoltokkal magyarázza. Van olyan tudós is, aki a XIV. századbeli Európát pusztító szörnyű pestis fellépését és a járvány terjedését egyenesen a napfoltok változásával magyarázza. Ezt a feltevést persze a tudósok többsége képtelenségnek tartja.

De térjünk vissza az elektronokra. Mi az elektron, melynek irtózatos tömegeivel a nap a világűrt bombázza?A mi világos világunk legkisebb és kémiailag oszthatatlan részecskéje az atom. Az atom egy pozitív elektromossággal töltött magból áll és egy vagy több negatív elektromossággal töltött részecskéből, az elektronokból. Az elektronok éppen úgy keringenek az atommag körül, mint a bolygók a nap körül. Egész kis naprendszer van tehát minden atomban.

A nap által kilövellt elektronok földünkre igyekeznek és a föld. ez az, óriási mágnes, mint a kísérletnél láttuk, két pólusához vonzza ezeket az elektronokat. Az északi és déli sarkvidékre érkező elektronok a légkör nagy magasságában levő ritka gázokat izzásba hozzák és elektromos vezetővé teszik s így előidézik az északi fény csodálatos tüneményét. Megállapították azt is, hogy az északi fény vöröses színe az izzó nitrogéngáztól, a zöldessárga és halványibolya pedig a hidrogéntől származik.

Íme, a tudomány leleplezte a sarki fény titkát és utánozta az északi fény csodálatos jelenségét. De mindezzel nem elégedett meg. Neki számszerű adatok is kellettek. Strömer, a híres északi kutató különösen bravúros matematikai munkát végzett.

Elhatározta, hogy kiszámítja a sarki fény titkait, kiszámítja azt a pályát, melyet az elektronzuhatag a naptól a földig leír. Papírt és ceruzát vett elő és leült íróasztalához. Nem kevesebb, mint 5000 órán át számolt és hat kilogram papírt írt tele számaival.

És a sziszifuszi munka sikerült: Arra az érdekes eredményre jutott, hogy a nap katodsugarai nyílvánvalóan hatalmas gyűrűként veszik körül a földet, hasonlóan a Saturnusnak távcsőben oly varázslatosan ható gyűrűjéhez.

Ez a mágneses öv, mely a földet magasan az atmoszféra fölött körül veszi, csodálatos tünemény lehet azon földöntúli lények számára, akiknek látószerveik alkalmasak ennek meglátására. Az emberi szem, sajnos, nem képes ezt a földkörül képződött különös glóriát meglátni.