Azt gondolhatnók, hogy a Duna, deltáját is, mint a Nílusét, termőfölddé lehetnek átalakítani. Azonban a Duna-delta még nem eléggé érett. Előbb föl kellene iszapoltatni, hogy a földmívelés birtokába vehesse. És ez a feliszapoltatás lassú folyamat, mely a halászattal kapcsolatos művelet.

A delta világa főként a madarak nagy változatosságával tűnik ki. Nemcsak a középeurópai közönséges vízimadarak, hanem a ritkább fajok, kócsag és a flamingó is megtalálhatók itt. A vízimadarak a nád közt fészkelő- és búvóhelyet találnak, a vízből pedig táplálékukat halásszák ki. Benardzik bécsi tudós szerint a Dunadelta madárvilága változatosabb, mint a Nílusé. A vadászoknak bő alkalmuk van itt, hogy szenvedélyüket kiélhessék.

De nemcsak a vízimadarak lepik el a deltát; a költözködő madaraknak is útjába esik ez a terület és pihenőhelyül kívánkozik. Az észak felé vonuló vándormadarak tavasszal itt töltenek el egy rövid időt s a delta bőséges táplálékot nyujt nekik. Ősszel a délfelé vonuló madársereg állapodik meg és nyüzsgésével, kiáltozásával és énekével valami különös hangulatot kelt a szemlélőben.

A nád állatvilágánál fontosabb a víz állatvilága, főként a halak nagy sokasága. Tavasz és ősz idején a tengerből sokfélék rajzanak a Dunába roppant mennyiségben. Ezek a halak elsőrendű minőségűek s húsuk kiválóan jó. Közöttük a viza a legnagyobb s van köztük 600 kg-os is; ikrájából a Kilia mentén fekvő Valkovban kaviárt készítenek.

A tavakban és erekben feltűnően sok a garda, továbbá a fehérhúsú süllő, valamint a ponty. Ez utóbbi rendkívül nagyra megnő és hemzseg a régi tengermaradványokban, melyeket az odavezetett Dunavíz segítségével édesvizűvé tettek. A Duna vize táplálékban dús; a planktont fejleszti, de lassan feltöltögeti a mélységeket.

Egyáltalában a halászat, mióta a delta tavait sótalanították, rendkívül kifejlődött. Évenként többmint 3 millió kg halat fognak ki, melyből majdnem 2 millió kg a ponty. A halaknak csak kis részét adják el nyersen. Nagyobb részüket besózzák és füstölik s így kerülnek a piacra.

Ami a delta embervilágát illeti, nem tekintve a kis Szulinát, mely a Dunaág jobb partján, a torkolatnál elnyúló kikötőváros, magán a deltán a víz fölé emelkedő zátonyokon csak nyomorult falvak vannak, melyekben főként halászok laknak. Egyszerű, kezdetleges életet élő emberek, kik a legszükségesebb fölszerelésüket is jóformán maguk állítják elő. Néhol a rétek közelében pásztortanyák létesültek.

A fejlettebb községek a delta mellett épültek; így a már említett Valkov a dunadeltai halkereskedelem és halfeldolgozás egyik gócpontja. Továbbá Kilia, Izmael és Tulcsa említhető meg. A tulajdonképem tengermelléki kikötőhelyek, Galac és Braila városok, már a deltán kívül, messzebb fekszenek.

A delta tehát sivár és majdnem lakatlan terület, mely rejteget ugyan titkos természeti szépségeket s a növény- és állatvilág búvárai sok érdekes adatot gyűjthetnek itt, de egyhangú s részben egészségtelen mocsár, mely nagyobb emberi településre egyelőre alkalmatlan.

Bogdánfy Ödön