Fellner Frigyes érdekes könyve az adóterhek megoszlásáról

A magyar politikai és gazdasági életnek régi kivánsága volt, hogy végre tisztán lásson abban: ki fizet nagyobb adót? Ezt a kérdést és ezt a nagy problémát megoldotta most Fellner Frigyes egyetemi nyilv. rendes tanár, aki megirta grandiózus könyvét az adóteher megoszlásáról. A közel 300 oldalas mü még ilyen erősen felfokozott várakozás után is a meglepetés erejével hat. Ez sokkal több, mint egyszerü statisztikai adatgyüjtemény.

Ez a mü olyan mélységes tárháza az adótudománynak, amilyenhez fogható szakmunkát nálunk, de még a külföldön sem irt eddig senki és hihető, hogy ebből a mély gyüjteménykomplexumból nagyon sok esztendeig fognak bányászgatni még azok is, akiknek közvetlenül nem szakmájuk az adóstatisztikával való foglalkozás.

A tudós Fellner Frigyes „Adótehermegoszlás”-a talán még jobban fogja érdekelni a szociológusokat, a társadalmi és foglalkozási ágak megélhetését és teherviselését figyelő, kutató embereket, mint magukat a szó száraz értelmében vett adószakembereket. Mert hiszen ez a könyv a legapróbb és leggondosabb részletekig tárja elébünk azt, hogy foglalkozási ágak, társadalmi és vagyoni alakulások szerint ki milyen arányban járul hozzá az államot, a várost, a vármegyét és az egyéb közületeket fenntartó összes közterhekhez.

Roppant nehéz munkát végzett Fellner Frigyes és ha vannak fogyatékosságai a mü végső megállapitásainak, azok bizonyára elhárithatatlanok. Mert, mint maga is irja előszavában: „Az adó és egyéb közterhek megoszlását az egyes termelői ágak és foglalkozások, valamint a különböző társadalmi osztályok között pontosan megállapitani nem lehet. Ennek oka nemcsak a statisztikai anyag elégtelensége, hanem az is, hogy az adót és egyéb közterheket nem mindig az viseli, aki azokat fizeti. Az adóátháritás körül folyó szüntelen harc mellett szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik megrögziteni az egyes termelési ágakra eső közterheket és azoknak mérvét.”

De ezen valóban fennálló nehézségek ellenére is ugy látjuk, hogy Fellner Frigyes a lehető legtökéletesebb munkát végezte, amit azelőtt senki még meg sem mert kisérelni. Ezért az uttörőnek és alkotónak kijáró nagy elismeréssel köszönti érte a gazdasági közvélemény. Hisszük, hogy három évig tartott nehéz és fárasztó adatgyüjtő és feldolgozó munkásságával sikerülni fog megvilágitania az utját a közvélemény által már régen várt és óhajtott általános adóreformnak.

Sajnos, kicsi a terünk ahhoz, hogy a nagy mü végső következtetéseinek adatait akár csak nagyobb konturjaiban is teljes egészében ismertethessük. De megkiséreljük, ahogy lehet, röviden összefoglalva. Igen érdekes a könyvnek az a része, amely az egyenes adók megoszlását tünteti fel foglalkozási ágak szerint.

Ennek főbb, végső adatait a Gazdasági Világ mult számában már ismertettük, kiindulva abból, hogy az ország 504,430.904 pengőt kitevő összes egyenesadóbevétele hogyan oszlik meg a mezőgazdaság, a bányászat és ipar, a kereskedelem és közlekedés, a szabadfoglalkozásuak, a köz- és magánalkalmazottak, valamint az egyéb kategóriák között. Ezuttal azt mutatjuk meg, hogy ez a jelentős összegü egyenesadóteher egyes foglalkozási ágakban fejenként hogyan oszlik meg és pedig: mezőgazdaság 26.95; bányászat, ipar 59.33; kereskedelem, közlekedés 104.77; szabadfoglalkozásuak 100.19; közalkalmazottak 141.96; egyéb foglalkozásuak 177.68 pengő.

Azt hisszük, ehhez külön magyarázó kommentárt irnunk fölösleges.
Mindennél beszédesebben mutatja, hogy egyenes adóban a mezőgazdaság viseli a legkisebb terhet. Tehát egy csapásra megdönti ennek az ellenkező állitását, amit egyes agrároldalakról oly nagy buzgalommal szoktak állitgatni.