Ezt a háziipart most egyszerüen kipusztitotta a kommunista rendszer, amely a gyapottermelőtől elvette a gyapotot. Miután pedig az ellenőrzés szinte lehetetlen, a hatóságok azzal teszik lehetetlenné, hogy a termelő a learatott gyapot egy részét a maga számára tartsa meg, hogy börtönbüntetés terhe mellett eltiltotta a kézimunkával való kereskedést. Az üzbekisztáni gyapottermelőnek be kellett szolgáltatni az orsóit, szövőszékeit és az Ogpu emberei épp ugy vadásztak éjszakai házkutatásokon szövőszékekre, mint ahogy a városokban kutattak fegyverek után.

A gyapotrendelet eltiltja minden olyan eszköznek a használatát, amely a gyapot feldolgozására alkalmas és elveszi a parasztoktól még azokat a magvakat is, melyeket régi jó időkben főzéshez használtak. A gyapottermelés tehát fellendült Üzbekisztánban, de a gyapottermelő élete sokkal rosszabb, mint volt a régi jó időkben.


Külföldre kerül az orosz gyapot

Érdekes, hogy ezen a gyapothadjáraton keresztül pontosan be lehet látni az egész szovjetgazdálkodásba. Annak a gyapotnak, amit az idén arattak, nagy része finomabb minőségü. Dacára annak, hogy a szovjetgyárak csak a legrosszabb minőségü ruhanemüket állítják elő, a finomabb minőségü gyapot mégsem jut a hazai piacra, hanem a külföldre kerül. A valutáért, amit az állam a finom minőségü gyapotért kap, egyrészt olcsó gyapotot vásárol, hogy a belföldi piac szükségletét fedezze, másrészt pedig gépeket, amelyekre szüksége van.

A belföldi textiliparnak általában semmi haszna nincs a gyapotkonjunkturából. A learatott gyapot egy része ugyanis a municiógyárakba kerül, más részét az egyenruhagyárak kapják, azonfelül hatalmas mennyiségre van szükségük azoknak az állami laboratóriumoknak, amelyek orvosságot állitanak elő. A polgári lakosság tehát semmi hasznát nem látja a gőzerővel felfokozott gyapottermelésnek és a ruházati cikkek, amelyeket a szovjetüzletekben árulnak, még ma is olyan gyatra minőségüek, mint voltak ezelőtt.

A hatóságok azt mondják, hogy a gyapottermelés további felfokozásával a textilipar helyzetét is meg fogják oldani. Egyelőre, mondják, nem gyapotra van szükség, hanem orsókra. A cári Oroszországban tizmillió orsó volt, nem is beszélve azokról a hatalmas textilcentrumokról, amelyek Lengyelországból, Finnországból és Észtországból látták el textilárukkal a birodalmat.

A mai Oroszországban összesen hétmillió orsó dolgozik, tehát a szovjet textilszükségletét az sem fedezné, ha a most termelt gyapotot teljes egészében átengednék a textiliparnak. Erről azonban egyelőre szó sem lehet. A gyapot most ugyanazt a szerepet tölti be, mint néhány évvel ezelőtt a gabona: óriási mennyiségben dobják majd az oroszok a piacra, hogy a valutáért gépeket és a gépiparhoz szükséges berendezést megvásárolhassák. A cél: évi 1,700.000 tonna!

Ez a magyarázata annak, hogy a nagy gyapottermelő országokban, legelsősorban Amerikában és Egyiptomban, akkora konsternációt keltettek az uj orosz gyapottermelésről közzétett adatok. Ezek az országok attól tartanak – és nem egészen alap nélkül – hogy az oroszok dömping áron dobják majd a piacra a gyapotot, részint azért, hogy ujabb zavart keltsenek a kapitalista országok termelési rendjében, másrészt azért, hogy gyorsan jussanak nemes valutához.

Ennek a rendszernek a jeleit máris láthatjuk.
Oroszország, amely az utolsó hónapokban nagymennyiségü gyapotot adott el a világpiacon, az utolsó évben 45 millió dollár értékü árut vásárolt Amerikában, tehát jóval többet, mint a mult évben. Ugyanez a helyzet a Franciaországgal és Angliával való relációkban is. A szovjet olcsón ad el nyersanyagot, hogy drágán vásárolhasson gépeket.

Az idei rekordgyapottermés kétségkivül csak az első stációja annak a kampánynak, amellyel Oroszország a maga nyersanyagexportját fokozni akarja azért, hogy az indusztrializálási programot végrehajthassa. A gabonához, nyersbőrökhöz, aranyhoz, vasércekhez most csatlakozik a gyapot is, amelynek pontosan az a szerepe lesz, mint a többi nyersanyagnak: fokozni a külföldön a vásárlási lehetőséget. Az eddigi tervek szerint a termelés a jövő évben már eléri az egymillió tonnát és három éven belül felfokozódik egymillióhétszázezer tonnáig, tehát olyan mennyiségig, amely mellett Oroszország komoly versenytársa lesz a nagy gyapottermelő államoknak.

Ezzel karöltve akarja kifejleszteni a szovjet a maga textiliparát is.
Az idén már megkezdi a szovjet Angliában az orsók vásárlását és a jövő esztendőben a textiliparnak az eddiginél jóval nagyobb mennyiségü nyersanyagot fog juttatni. Ez azt jelenti, hogy a szovjetpolgár a nagy gyapothadjárat tetején, tehát két-három esztendő mulva juthat majd hozzá ahhoz a ruhához, amelyre már lett volna szüksége. A nagy gyapotkonjunkturát egyelőre csak a külföld érzi meg, amelynek egy ujabb orosz dömpinghullámra kell felkészülnie.