Pénteken mindenki matematikussá változott. Gólarányt számított ki, hogy mi lesz a vízipólótorna sorsa a döntetlen csata után. Megható volt az a szeretet és aggódás, amellyel a magyar közönség kísérte a vízipólózók útját és álmatlan éjszakán számolgatta a lehetőségeket.

Ezalatt Berlinben győzelmes csatát vívott a magyar úszók vezérkara a rendezőbizottsággal, amely a sorsdöntő német-belga - és magyar-francia - meccsek sorrendjét állapította meg.

A rendezőbizottság önkényesen a németek mérkőzését tette későbbre, hogy az otthoni csapat már tudja, hogy miképpen végeztek a magyarok. Donáth Leó tiltakozott az ellen és a sorsolás elrendelését kérte.

Ez meg is történt, a szerencse, talán először, a magyarok felé mosolygott. Németországnak kellett először játszania a belgák ellen. Már 4:0-ra vezettek, amikor a belgák gólt dobtak és a végeredményt 4:1-re állították be.

Most már a magyaroknak csak arra kellett vigyázni, hogy gólt ne kapjanak. A nagy erőbedobással küzdő franciák ellen már a félidőben 4:0-ra vezetett a magyar csapat Brandi egy és Németh három góljával, amikor a bíró lesállás miatt kiállította a magyar csapat gólzsákját. Válságos pillanatok kezdődtek ekkor.

A csonka magyar csapat határtalan önfeláldozással akadályozta meg a francia törekvéseket, ügyes taktikával játszották Brandit, aki a francia hátvéd szabálytalansága miatt négymétereshez jutott és az ötödik gólt szerezte.

Ezt az eredményt tartotta a magyar csapat és arra vigyázott, hogy gólt ne kapjon. Ez sikerült is. A magyar csapat 5:0 arányú győzelmével megszerezte az olimpiai bajnokságot.

A játékosok egytől-egyig szívvel és lélekkel harcoltak a nagy célért és méltán jutott ki nekik az a nagy ünneplés, amelyben részesültek. Nehezen, de mégis sikerült megvédeniük a Los-Angelesben szerzett bajnokságot.

Olimpiai bajnok: Magyarország 5 pont, 10:2 gólarány, 2. Németország 5 pont, 14:4 gólarány, 3. Belgium 2 pont, 4:8 gólarány, 4. Franciaország pont nélkül 2:16 gólarány.