Szlovák regény magyarul

1936 | Augusztus

Martin Kukucin: A Pretur-ház. Regény két kötetben - Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság - Pozsony

Milyen különös és mennyire jellemző Középeurópa szellemi dezoláltságára, hogy ha egy francia, német, vagy angol regény jelenik meg az itt élő kisnemzetek könyvpiacán, a kritikusok minden fenntartás vagy előzetes bevezetés nélkül a munka esztétikai vagy irodalomkritikai méltatásába foghatnak, de ha a dunavölgyi népek szellemi életének követei kopogtatnak egymás ajtaján, - oldalas bevezetéseket és magyarázatokat kell írni a lefordított regények elé, mert egyrészt a politikai bizalmatlanságot, másrészt a teljes szellemi tájékozatlanságot a politikai szempontok és ellentétek által annyira feldúlt vagy tartózkodóvá tett olvasóközönség körében eloszlatni nem lehet.

Érvényes ez a tétel a szlovák-magyar szellemi kapcsolatokra is, mert dacára a két nemzet ezer esztendős együttélésének, a magyar társadalom sem a háború előtt, sem a háború után sohasem volt kellőleg tájékoztatva a határain belül élő idegen ajkú népek szellemi és irodalmi mozgalmairól.

Pedig a mult században kifejlődéshez jutott nemzeti eszme elsősorban irodalmi téren jelentkezett s közel félévszázad alatt a dunavölgyi népeknél a fiatal-életerős irodalmak egész sorát hívta létre. A szlovák próza a kilencvenes években - a realista orosz írók: Gogoly, Turgenyev és Tolsztoj hatása alatt - már mesteri művelőkre talál, azonban egyelőre - az irodalmi értékek rovására menő - politikai szempontoktól terhelten.

Kivétel e tekintetben Martin Kukucin (eredeti nevén az árvamegyei kisnemesi családból származó Benczur Máté), aki a szlovák nyelvet legtisztább formában reprezentáló munkáiban mindig távol tudta magát tartani azoktól a politikai szempontoktól, amikbe kortársai - például Vajansky is - beleestek. Sokkal inkább az irodalmat és művészetet szolgálta, mint a politikát s a munkáiban kifejezésre jutó faji türelem s mély emberi szeretet a szó legszellemibb értelmében vett "nemzeti" íróvá tették, mert a szlovák néplélek egyik legszebb és legértékesebb jellemvonásának adtak kifejezést.

Most magyarra fordított munkáját Dom v stráni (Ház a hegyoldalon) címmel 1904-ben írta. Tárgyát - novelláival ellentétben - nem a szlovák életből merítette, hanem a dalmát tengerpart világából, ahol szintén otthonosan mozgott, mert mint fiatal orvos a dalmáciai Brazza szigeten folytatott gyakorlatot s innen is nősült. A testvér szláv nép iránt érzett szeretet azonban így is áthatja minden sorát s közvetve ennek a faji öntudatnak kialakítását is szolgálja.

Két dalmát család életét írja le regényében, egy előkelő-birtokos és egy parasztcsalád történetét, akik egy tervezett házasság kapcsolatában véletlenül egymás mellé kerülnek, de szét is válnak, mert éppen a józan parasztság ítélete szerint ez az Ťélet rendjeť, hiszen a vezető osztályok igazi tekintélyüket és szerepüket sokkal jobban tudják úgy betölteni, ha megőrzik elszigeteltségüket és gondoskodásukkal alkalmat nyujtanak a népnek arra, hogy legyen kikre Ťfeltekinteni" és valahonnan oltalmat vagy tanácsot kérni.

Sovány és mindennapi történet, azonban Kukucin ezt a keretet olyan színes, a népi élet minden mozzanatát felölelő képpel tudja kitölteni, hogy regénye, a szomszéd népek életét alig, vagy egyáltalán nem is ismerő magyar olvasóra mindenképpen a szenzáció erejével hathat. Irodalmilag ma már némikép időszerűtlenül hat ez a stílusában, kompozíciójában és világfelfogásában gyökere mélyéig realista regény.

De mai szemmel és a művészi alkotásnak kijáró szinte időfeletti érdeklődéssel nézve, a regényt mégis időszerűnek kell tartanunk, mert a dalmát népi élet problémáinak, berendezettségének, szokásainak, etnikai, politikai, gazdasági, kulturális és faji sajátságainak bemutatásával éppen annak a manapság annyira hódító "népivölkisch" gondolatnak jegyében íródott, amely háború előtt - a nagy nemzeteket megelőzve - szinte kizárólag a kisebbségi sorban élő kis nemzetek sajátsága és életformája volt.

Ha tehát ez a regény megjelenésekor irodalmilag csak a szlovák nemzet számára is nyújtott nóvumot, szellemtörténetileg és politikailag korát messze megelőzte, hiszen a népi és nemzeti öntudat kialakítására, a nép megszervezésének és szellemi, politikai, gazdasági ellenállóerejének biztosítására olyan eszméket és elméleteket fejtett ki, amelyek éppen napjainkban értek rendszerré. Amikor a régi, főleg irodalmi és közjogi jelszavakért lelkesedő Zorkovic - a regény egyik legszimpatikusabb szereplője - áhítattal emlékszik meg az illyr mozgalom szerepéről, a fiatalabb generációhoz tartozó Niko és Zandome titokban összenéznek és elmosolyodnak, mert ők már gazdasági alapon, szövetkezetek, műhelyek, kereskedések alapításával akarják megszervezni a dalmát-szláv öntudatot...

Mikor az olvasókörben a betűket faló öregedő patrioták összekapnak, hogy vajjon kinek a politikája helyes?: Franké, Flogenovicé, Starcevicé, Héderváryé... a fiatalok elhallgatnak, csak mikor a Ťpüspökötť támadják, hogy "mindig hallgat", Baldó csendesen megszólal: "A püspök nem sokat beszél, de százasokat, meg ezreseket ád... Az urak ott a Velebit alatt pukkadjanak meg - mondja az egyik adótiszt. Nekünk semmi közünk se legyen hozzájuk... Ohó, jó uram! - kiáltott fel egyszerre egy egész csomó ember - az nem úgy megy! Mi és ők egy nemzet vagyunk, egy testet alkotunk.

Dalmácia autonómiája ma már túlhaladott álláspont!... Látszik, hogy még gyermekek vagytok - csóválja fejét az adótiszt. Én a magam részéről inkább a nagybátyámhoz csatlakozom, akinek van miből adnia, mint a testvéremhez, akinek nincs semmije. Ha két nyomorúság összekerül, úgy kétszeres nyomorúság lesz belőle. Csak szántson a hátatokon mindenféle politikus!... Ellenkezőleg - szólalt meg egy káplán. Minden áron azon kell lennünk, hogy egyesüljünk a Bánsággal.

Az ottani politikusok elromlottak... nekünk feddhetetlen jellemű emberek kellenek, akik nem a saját nagyravágyásukat és javukat, de a nemzet javát szolgálják... Néhányan, akik belátták az ilyen viták terméketlen voltát, ujságolvasásba merültek, de eszükbe sincs, hogy sajnálják az időt, amelyet ilyen haszontalan dolgok olvasására fecsérelnek, vagy sajnálják az embereket, akiknek mindennapi kenyérért ilyesmit kell írniok."

Niko és Zandome, a két jóbarát, mikor végig hallgatja ezeket a disputákat, hazafelé menet már bortermelő szövetkezetről beszélgetnek, hogy tartalmat adjanak a dalmát nemzeti mozgalomnak és kiszabadítsák népüket a görög, zsidó, olasz kereskedők karmából. A fiatalság állásfoglalása már reális.

Kukucin könyvében politikai részletek azonban csak annyiban szerepelnek, amennyiben ezek szerves kiegészítő részei a történetnek, vagy a karakterek festéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Pártpolitikáról nem beszél, benne álláspontot nem foglal el, mert egész regénye - kimondottan művészi és apolitikus beállítottsága ellenére is vagy éppen azért? - politikai tett: a népi értékek és erők felismerésének és megszervezésének szószólója.

Amikor gyöngéd szeretettel Luka kapitány földszeretetéről ír, mikor Mate büszke paraszt önérzetét ecseteli, mikor Dalmácia történetét elemzi, mikor a dalmát vezető osztályok nemzeti szerepét és hivatását méltatja, mikor a pártpolitika meddőségét hirdeti, mikor a paraszt nehéz munkájáról mesél, mikor a dalmát parasztbirtokok jövőjéről elmélkedik, mikor a valódi dalmát demokrácia lényegét keresi, nemcsak a szláv lélek, táj, szellem és élet alapos ismerőjének, rajongó hívének bizonyul, de éles szemű kritikusnak, őszintén igazmondó embernek és éppen ezért földön járó reálpolitikusnak is, aki fajának minden erényével és hibájával egyformán tisztában van, tehát nincs szüksége arra, hogy hamis illúziók ködébe merüljön.

Fajának életrevalóságáról külön sohasem beszél, de regényének pár fejezete valóságos eposza a dalmát-szláv ember munkabírásának, lelki kiegyensúlyozottságának és szorgalmának. Színei élesek, de sohasem rikítók, hangja őszinte, de sohasem hideg, hallása éles, minden emberi szó és fájdalom befogadására készen áll. És végül: írói karaktere kimondott szláv, sőt hangsúlyozottan szlovák, mert valami végtelen báj, egyszerűség, jóság ömlik el prózáján és dacára realista voltának: valami kis misztikus szürke fátyolozottság ömlik el egész történetén. Nem több, mint az árvamegyei völgyek hajnali ködharmata.

A régi horvát-magyar politikai kapcsolatokat leszámítva van pár minket érintő része is a regénynek. Zrinyi Miklós a délszláv gyermekek szemében is a hősiesség mintaképe és Petőfi Az őrült c. költeménye "obligát műsorszáma" a horvát előadásoknak. De ezeken a sajnos azóta már menthetetlenül multtá vált momentumokon kívül ennek a kíváló szlovák regénynek magyarra való fordításával a kiadó elsősorban és mindenekfelett azért végzett hasznos munkát, mert megtett egy nagy lépést a magyar-szlovák szellemi közeledés útján.

Másrészt újra beigazolást nyert az a magyar irodalomban és sajtóban is annyiszor hangoztatott tétel, hogy a Dunavölgy népeit nemcsak a közös agrárfoglalkozás köteléke fűzi egybe, hanem az ebből sarjadt azonos élet- és világszemlélet közössége is, vagy amint Kászonyi - Rassenverwandtschaft der Donauvölker c. Lipcsében évekkel ezelőtt kiadott - munkájában is oly találóan írta: a közös szépség-, érték- és élet-ideál, mely mindennél jobb, reálisabb és kényszerítőbb indok az itt élő kis népek szellemi, gazdasági és politikai együttműködésére.

Hiszen Reymont, Móricz, Kukucin, Cosbuc, Ducic lengyel, magyar, szlovák, román és szerb parasztjai érdekben mind azonosak s lélekben-szellemben is közös az arcuk, de ez a hasonlóság még nagyobb lenne, ha a dunavölgyi politika egyszer valódi hivatására ébredne.

Kukucin regényének magyarra fordítása, ismétlem, fontos lépés ennek a törekvésnek szellemi szakaszán. Nem tudjuk hát magunkévá tenni egy kisebbségi kritikusnak azt az álláspontját, hogy a Pretur ház megjelentetése ugyanolyan időszerűtlen ma, mint ahogyan teljesen időszerűtlennek éreznők, ha például a Matica egy Móricz-regény helyett Kemény vagy Jósika-regényt mutatna be. Ez a megállapítás és hasonlat nemcsak időbelileg nem helytálló, de alapelveiben is téves.

Kukucin regényére szükség volt ahhoz, hogy a magyar olvasó elfogulatlanul és szeretettel vegye kezébe a szlovák könyvet, ezután már jöhetnek "kényesebb" tárgyú könyvek is, mert az alap meg lett vetve s a szlovák lélek megismerésén túl a mai szlovák társadalmi, politikai, gazdasági és szellemi élet minden problémájával is meg akarunk ismerkedni. A fordítás Farkas István munkája.