Halász Gyula könyve

Nem vagyunk gyarmatosító nép. Valójában utazó nép sem vagyunk. Szárazföldi nép vagyunk s a szárazföldi ember mindig röghözkötöttebb, mint a tengeri ember. A tenger adja a nagy perspektívákat s a korlátlan lehetőségeket. A tengerpartról messzebbre lehet gondolni, mint a magas helyről vagy a síkságról. S míg a hegy és síkság marasztal, a tenger hív és vonz és csábít.

Nagyon kevés részünk van a föld felfedezésében. Néhány részletkérdés megvilágosítása - számba sem jön a nagy felfedezések mellett. Nem voltak Marco Polóink, Livingstonejaink, Nordenskjöldjeink. Aki magyar ember a legnagyobb jelentőségű felfedezéseket tette, Stein Aurél is angol eszközökkel, az angol tudomány javára dolgozik.

Mégis, egy évszázadnál hosszabb idő óta mindig voltak magyarok, akiket valami belső kényszerűség, talán kíváncsiság, talán kalandvágy arra vitt, hogy elinduljanak messze világrészekbe, melyekhez nekünk magyaroknak semmi közünk, új világokat, új tájakat, új népeket megismerni. Voltak köztük kalandorok - a szó jobb értelmében -, mint gróf Benyovszky Móric és Magyar László, a Kelet felé irányuló ősi nosztalgia, az őshaza és rokonság felkutatására irányuló vágy megszállottjai, mint Kőrösi Csoma Sándor, szenvedélyes kíváncsiak, mint Vámbéry Ármin. Volt, akit a szabadságharc vetett ki hazájából, mint Xántus Jánost, volt, akit a természetrajzi gyüjtés vonzott és a természeti népek iránti idilli érzés tartott kinn sokáig trópusi tájon, mint Biró Lajost. Stein Aurélt az elmúlt műveltségek iránti szenvedélyes érdeklődés, Déchy Mórt az alpinista szenvedély vitte fel a Kaukázus félelmes csúcsaira.

Gróf Teleki Samut, gróf Széchenyi Bélát, gróf Zichy Jenőt a nagyúri amatőrség késztette expedíciók szervezésére és vezetésére. Végeredményben azonban valamennyinek elhatározása mögött ott volt az emberi kalandvágy csillapításának ösztöne. Kimondott céljaik különbözők voltak, tudományosok, gyakorlatiak, sportszerűek, de többé-kevésbé megbecsülendő szolgálatot mindegyik tett a Föld megismerésére való tudománynak. A felfedezések hosszú sorozatában ott van, szerényen bár, néhány magyar név is.

Halász Gyula, a földrajzi irodalom kiváló érdemű népszerűsítője, könyvet írt ezekről a magyar világutazókról. Sorra elmondja, szeretettel, valami közösség-érzet félével, életüket, a körülményeket, melyek között útjaikra elszánták magukat, viszontagságaikat és eredményeiket. Írása egyszerű, mértéktartó, túlzás és frázis nélküli, de valami csendes vágyakozás van szavai mögött: benne is van valami a világutazók szelleméből s bizonyára nemcsak rajta múlt, hogy nem állt közéjük a sorba.

Az ember csodálja, hogy eddig nem volt ilyen magyar könyvünk. Annyi fölösleges és közömbös könyv jelenik meg, - ez a könyv szükséges volt. Okos, érdekes, szép, a maga igénytelenségében minden igényt kielégítő. Különösen a fiatalok számára élvezetes olvasmány.