A lapok közlik az Interparlamentáris Unió ülésein elhangzott beszédeket. A francia delegáció feje, Mario Roustan szenátor, a Laval-kormány volt minisztere - aki provánszi származású - az Ujság tudósitója szerint bemutatkozó szónoklatában többek közt ezeket mondta:

"...engedjék meg, hogy örömömnek adjak kifejezést, hogy itt Magyarországon az én szükebb hazám nagy költője, Mistral, oly nagy szeretetnek örvend. Ő a legnagyobb elragadtatással beszélt a magyar irodalomról nekem, és többek között Babits Mihályról, akit Homeros utolsó utódának nevezett..." stb. stb.

Mindenesetre feltűnő szavak; büszkék lehetnénk a provánszi költészet klasszikusának ily nagy véleményére a mi költőnkről. De nem fojthatunk el némi kételyt és csodálkozást. Mistral hetvenedik évén túl volt már, mikor Babits még az iskola padjain ült. Vénségére ismerte volna meg a magyar költőt, azokban az években, amikor még hazájában is alig ismerték? Homeros emlegetését is furcsáljuk egy kicsit Babitssal kapcsolatban.

Érthetőbb volna ez az asszociáció Mistralra vonatkoztatva; s a dologban az a csattanó, hogy ép Babits is Homeros utolsó utódjának nevezte Mistralt egy kis cikkben, melyet a provánszi költő halálakor a Nyugat-ba írt! Mármost ő adta-e vissza a halottnak a bókot, vagy ellenkezőleg, a halott Mistral adja-e vissza a bókot az élő magyar poétának az udvarias Roustan szenátor ajkaival? Kettő közül alighanem a harmadik az igaz: s a homerosi koszorút, amely a nagy provánszinak kijár, a magyar költő fejére egyszerűen a magyar ujságíró hiányos francia nyelvtudása helyezte át...