A margitkörúti Átrium-ház (publikálja a Tér és Forma tipográfiailag kifogástalan kötetben) kétszeresen értékes dokumentum: mint a sajátosan korszerű építkezésé és mint Kozma Lajos géniuszáé. Megmutatkozik benne a kor: a vasvázas építkezés tiszta logikájában tükrözi a hordozó elem teherviselő, a burkoló elem födő és az ablak világító funkcióját.

Az ablak a legújabb építészetben a terheléstől és teherviseléstől eltérő funkciót végez: az ablakkeret és a tagoló elem még annyira sem ölt konkrét formát, mint a gótikus mérmű; mint súly technikailag alig, művészi hatásban egyáltalán nem jön tekintetbe; fal s mégsem az, elhatárol a külvilágtól, de ugyanúgy össze is köt vele.

A vasvázas házépítkezés bizonyos elemeivel végletes racionalizmust képvisel: ilyen elemek a tiszta derékszög túlnyomó vízszintes hangsúllyal, az áttetsző tagoltság, a külső dekoráció rituális kiküszöbölése, a terepadta véletlenségek és az anyaghatás tisztelete, stb. Azonban ugyanannyi irracionalizmust nyilatkoztat meg a plasztikus test és a tértest fellazítása, súlytalanítása, lebegtetése, a meglepő anyaghatások keresése.

Minderre paradigma az Átrium-ház. Kockarendszer, melynek alapgondolata az elülső traktusban: a külső, téglával feltöltött s a valamivel kisebb, üveggel határolt váz egymásba hatoltatása; a hátsó traktus mint külön test a filmszínháznak az előcsarnok mögötti pajzsforma alaprajzú tömbjét foglalja magában. A front képe könnyű, szinte levitáló, s a súlytalanság a misztikumig fokozódik a színházi nézőtérnek csak az erkély s a színpad által tagolt egységében, melyet a kupolaszerű világító kerek mennyezetnyílás tör át.

A színházterem levegős mozgalmassága, melyet az egyszerűen ívelt erkély, a színpad rivaldája s a mennyezetnyílás kereksége teremt, egyúttal egyénien Kozma-gondolat a legjavából. Kozmának éppen az új építészet hívei közül egyesek zokon veszik, hogy ő, a népi barokk formák modernizálója, most oly gyökeresen hátat látszik fordítani multjának s az új építés formáit teszi magáévá.

Valóban. Wright, Le Corbusier, Gropius, stb. azok, akiknek az úttörést s az új morfológia megalapítását köszönhetjük; Kozma Lajos azonban, nézetünk szerint, jobban megértette ennek az új építészetnek lényegét egy s más ifjú ortodoxnál. Megértette nevezetesen azt, hogy a puritanizmus nem palástolhat sivár fantáziatlanságot, hogy éppen például a fentemlített Le Corbusier építészete nem kevésbé misztikus a középkori páholyok gótikájánál vagy Johann Balthasar Neumann barokkjánál.

Kozma az új morfológia nyelvén is ő maga maradt. Ilyen, építészeti gondolkodásmódjára jellemző jegyek még pl.: az épülettömb alaprajzi tengelyének leplezetlen megtörése s ennek megfelelően a mozi-előcsarnok bizarr aszimmetriája; az előcsarnokok és a foyerek ritmizálása világító s tükröző oszlopokkal (a súlyhordozó elemnek ilyen a látványosságig hajtó dematerializálása megfelel a mozikörnyezetnek); ilyen a széksorok öblös, hivogató kényelme, a lépcsőházi korlát elegáns hajlása s nem utolsósorban a színek ízes megválogatása.