Irta Dési Géza dr.

A klasszikus görög tragédiákban a „szavaló-kórusok”-nak nagy szerepük volt.
Hangulatot festettek, hátteret adtak, a mult visszhangjai és a közelgő idők és események jövendölői voltak, hirdették az erény diadalát, a bün bünhödését, bátoritottak vagy fenyegettek, néha az istenek, majd az emberek szócsövei voltak, leszürték az eset tanulságait és „morálját”, s mint az elhárithatatlan és megfellebbezhetetlen Végzet (görögül: ananké) fekete felhőként lebegtek és usztak a történések fölött.

A mi időnkben, a legujabb kor politikai, társadalmi és gazdasági tragédiáiban, a szavaló-kórusok már nem elégednek meg ilyen keretbeli rendeltetéssel. A kórus akarja pótolni a főszereplőket, a szavalat el akarja nyomni a cselekvést. A kés helyett a köszörűkő próbál vágni. A kritika fontosabbnak tartja magát a munkánál s a kongó hordó nagyzási mániája trónszéknek képzeli magát. Uralkodni akar, vagy tanári katedrának és karmesteri emelvénynek látszani, hogy ő tanitson és vezényeljen.

Ezekben a kongó, csengő, bongó, hangos időkben tünt fel halk szavával, beszédes munkájával dr. Imrédy Béla, előbb magyar királyi pénzügyminiszter, majd a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Nem vagyok sem országgyülési képviselő, sem pénzember, érdektelenségem függetlenségével nyilatkozhatom, s attól sem kell félnem, hogy a hizelgés vádjával illethetnek. Amikor Tyler urnak legutóbb közreadott jelentését olvastam, önkéntelenül dr. Imrédy Bélára gondoltam.

Tyler ur valóságos röntgenorvos, mindent néz és mindent lát. Ő előtte a mi gazdasági és pénzügyi állapotunk fátyolmentesen, a maga leplezetlen és kendőzetlen mivoltában jelentkezik. Előtte nincsen titok. Ha betegek vagyunk, látja és azt is megállapitja, hogy mi a bajunk, ha javul a helyzetünk, ha gyógyulunk, épp ugy észereveszi, mint ha visszaesünk, vagy ujabb kórság áldozatai lettünk.

Tyler ur abban az időben jött hozzánk, amikor az egész világ beteg volt, trianoni Magyarországon pedig az általános nyomoruság bajai mellett, megcsonkitottságunk és kifosztottságunk különleges hátrányait is átszenvedtük. Az országok autárkiája, az önellátások önzése, kereskedelmi korlátozások tilalomfái közepett, szegény hazánk nyersanyagterületei legnagyobb részétől megfosztottan, a külföld kénye kedvének kiszolgáltatva, vivta a lenni vagy nem lenni élethalál harcát, vám és deviza nehézségekkel sulyosan megterhelve s minden más országnál válságosabb helyzetben.

Tyler ur mindezt látta, figyelemmel kisérte a mi sorsdöntő küzdelmünket és vergődésünket. Jelentései, valóságos orvosi bulletinek, nem szépitenek, tárgyilagosak, s ha nem is rémitgettek és fenyegettek, de nem is vigasztaltak és nem biztattak.

Annál jobban esik és annál értékesebb, hogy legutóbbi jelentésében, már igen tisztelereméltó eredményekről, mondhatni fényes sikerekről számol be. Hidegen és szárazon, de megállapitja, hogy a magyar állam költségvetési hiánya 42.6 millió pengőről 18 millióra csökkent. A közterhek kisebbedtek, a devizabevételek, az előző évhez viszonyitva, az 1936.év első felében 34 százalékkal emelkedtek. Pénzintézeteink mobilitása fokozódott, a vállalkozási kedv erősödik, a takarékbetétek növekednek, a mezőgazdaság és az ipar konjunkturája általában javuló irányzatot mutat, a munkanélküliség enyhül, a fogyasztóképesség erősödik, a forgalom mennyiségileg is, értékben is, emelkedik.

Ezek az eredmények annál értékesebbek, mert ma is nagy és sok, belső és külső gazdasági nehézséggel kell megbirkózni. A devizagazdálkodás kötöttségei az exportot és az importot szoritják, a magas árak miatt egyes árucikkeink nem versenyképesek, terheink, különösek adóterheink, változatlanok. A kereskedelem szabad szárnyalását és kibontakozását még sok-sok verseny és ezek részére jogosulatlan előnyök, a kereskedelemre pedig meg nem érdemelt hátrányok gátolják és kárositják, ámde a magánvállalkozás a maga rátermettségével és áldozatkészségével, mégis optimizmussal és ruganyos alkalmazkodással, keresztültöri az akadályokat, s előre és fölfelé halad.

Nincsenek véletlenek, semmi sem történik ok nélkül.
Az eredmény-aratásnak a munka a magvetője. A mai örvendetes javulás, mint minden termés, alulról emelkedik fölfelé, azonban a munkához való biztatást és a lehetőség reális tényezőit, felülről kapta.