A berlini „Wirtschaft und Statistik” adatai szerint a világ aranytermelése az elmult évben 2660 millió márkára rugott. Ez évben, az első hat hónapban a termelés 1400 millió márka volt, de állandóan emelkedik és az év végéig előreláthatólag el fogja érni a 3 milliárd márkát. Az aranykészlet növekedését ujabban nagyban fokozza az Indiából mind nagyobb mennyiségben előkerülő arany, amely már az év első hónapjában 140 millió márkára tehető.

Az aranytermelésnek ez a nagyarányu megnövekedése, amelyet még néhány év előtt senki előre nem látott, monetáris szempontból semmi változást nem idézett elő és teljesen megbuktatott minden elméletet, amely minden áralakulást, sőt minden pénz- és hitelügyi jelenséget az aranytermeléstől, illetve aranymennyiségtől tesz függővé. Előállott ugyanis az az érdekes helyzet, hogy a világ aranykészletének nagy növekedése ellenére a jegybankoknál levő, tehát monetáris célokra szolgáló aranykészletek nemcsak, hogy nem emelkedtek, hanem még csökkentek is.

Ennek a feltünő jelenségnek két oka van.
Az egyik az, hogy az államok valutaszabályozási célokra nagy mennyiségü aranyat tartanak rendelkezésre, amely a jegybankok kimutatásaiban nem szerepelnek és igy nem ellenőrizhetők. Különösen nagy ily valutakiegyenlitési alap felett rendelkezik Anglia, amely ez évben 200 millió márka értékü arannyal szaporitotta készletét. De Anglián kivül tudvalevőleg az USA is tart ily kiegyenlitési alapot, sőt minden valószinüség szerint más államok is tartanak készletben valutaszabályozás céljából oly aranyat, amely a jegybank kimutatásaiban nem szerepel.

Az ily módon rendelkezésre tartott arany mennyiségét természetesen megállapitani nem lehet. De meg lehet állapitani azt, hogy még ha azt számitásba is vesszük, a termelt arany jelentékeny része eltünik. A bizonytalan gazdasági, politikai és valutáris viszonyok miatt mind nagyobb tőkék menekülnek aranyba, amelyek összegét a Wirtschaft és Statistik 1931 óta 7.2 milliárd márkára becsüli.

Ez a tezaurálás egyike a legkárosabb jelenségeknek, noha a mai helyzetből szükségszerüen következik. Nem azért, mintha csak a tezaurált arany hiányoznék ahhoz, hogy a világgazdaság uj életre keljen. Ahhoz megvolna a kellő aranymennyiség ma is a jegybankoknál. Ha pedig az arany és árnivó viszonyát tekintjük, akkor aránylagosan jóval több arany áll rendelkezésre ma, mint a válság előtti kedvező konjunkturában.

Az aranyeloszlás aránytalansága, a tezaurálás nem okai, hanem következményei a világválságnak.
Ha a normális viszonyok visszatérnek, az arany helyzete is normalizálódni fog. Ez azonban még csak a jövő zenéje és igy még hosszu ideig számolni kell azzal, hogy a többtermelés révén elért aranymennyiség a megriadt tőke elrejtésére fog szolgálni.