Több mint egy esztendeje foglalkozik a kereskedelmi kormány a csepeli Dunaágban építendő szabad kikötő, punto franco építésének gondolatával. Ennek a vámmentes szabad kikötőnek a megteremtése nem csupán az átmenő forgalom emelését jelentené, hanem azt is, hogy az a kikészítő és nemesítő, tisztító és osztályozó munka, amely ennek a szabad kikötőnek a zárt területén keletkező üzemekben folynak, tömeges munkaalkalmat teremtene többezer munkásnak.

Ezenfelül a mai csepeli kikötő évről-évre növekvő forgalma valószínűvé teszi, hogy az átmeneti nehézségek után és kellő kereskedelempolitikai könnyebbségek révén Nyugat-Európa és a közel Kelet közötti átmenő forgalom jelentékeny részét lehetne Budapestre terelni és felfokozott reménységek nélkül is lehet számolni azzal, hogy egy jól vezetett budapesti vámmentes szabad kikötő a Balkán, sőt Kis-Ázsia áruinak nagy részét vonzaná a magyar fővárosba, ahonnan kellő kikészítés és tisztítás után ezek a nyersanyagok, részben félgyártmányok formájában kerülnének a nyugati piacokra.

A szabad kikötő megépítése tízmillió pengőre becsülhető tőkebefektetést igényel, mert a jelenlegi rakodópartokat körülbelül tíz kilométer hosszúságúra kellene meghosszabbítani, tágas tárházakat és műhelyeket kellene építeni. A rakodópartok építése hétmillió, az építkezések és gépi berendezések kereken hárommillióba kerülnének. A befektetéshez szükséges tőke megszerzése nem ütközik különös akadályokba, mert a magyar pénzintézetek máris hajlandóknak mutatkoznak a szükséges összegek rendelkezésére bocsátására.

Természetesen ennek az előfeltétele magába a szabad kikötőüzletébe való bekapcsolódásuk volna. Ezen a ponton azonban értesülésünk szerint bizonyos nehézségek mutatkoznak, mert egyrészt nehéz a döntés, hogy a nagybankok közül melyiknek juttassák ezt a nagyszabású üzletet, másrészt a vállalkozás természete kizárja, hogy a nagybankok szindikátusa közösen vezesse a szabad kikötő üzemét. Beavatott helyen arra is utalnak, hogy a szabad kikötő fejlődését csak úgy lehet biztosítani, ha a vállalat igen alacsony haszonkulccsal dolgozna, ami viszont szükségessé teszi, hogy a befektető tőke alacsony kamatozás mellett álljon rendelkezésre.

Ezért a megoldást más irányban keresik.
Valószínűnek látszik, hogy a külföldi hitelezők londoni szervezetével, – amely tudvalévőleg Sir Austin Chamberlain vezetése alatt áll – keres a kormány érintkezést, hogy zárolt pengőkövetelésük egy részét bocsássák a csepeli szabad kikötő megépítése céljából a magyar kormány rendelkezésére. Döntés még egy irányban sem történt, de előreláthatóan már az ősz elején fog határozni a kormány, hogy az építkezési munkálatok haladéktalanul megindulhassanak.