Markot szednek, gyomlálnak, kapálnak, állatokat etetnek, főznek a budapesti diákkisasszonyok Kapuvárott
Kapuvár, augusztus 9.

Nagy szó: de mintha Kapuvárott egymásra talált volna a falusi nép és a városi értelmiségi osztály. E komolyan csengő mondat mögött egyszerű jelenség húzódik meg: a Turul Bajtársi Szövetség néhány egyetemi hallgatónő tagja, lement a Rába mellé és már jó ideje együtt él, dolgozik a kapuvári néppel,
hogy tanulmányozza a falu lelkét és életét. Az egyetemi diákkisasszonyok nagyon megszerették a kapuvári népet, de a kapuvári polgárok is nagyon szeretik a budapesti kisasszonyokat, akik kora reggeltől fáradoznak a mezőn, makkot szednek, kapálnak és állatokat etetnek.

A falu bölcse Sipőcz bácsi, aki pedig nehezen barátkozik és még nehezebben lelkesedik, kimondja róluk az elismerő szentenciát:
- Nagyon kedves, finom fehirnipek, a budapesti kisasszonyok, csak kár, hogy ilyen kevesen vannak, ötven is elkelt volna belőlük. Jobban dolgoznak, mint az akár az idevaló menyecskék és egyáltalában nem kényesek..

A falu közigazgatási vezetői Ghiczy főszolgabíró, Szakáts községi bíró, meg Várkonyi kanonok és a kedves nővérek egymás igyekeznek túltenni, hogy a Turul vendégek kedvébe járjanak, segítsék őket. Az egész heti kemény munka után vasárnap felöltözködnek a budapesti bölcsészhallgatók, leendő latin és algebratanárnők, doktorkisasszonyok a színpompás, cifra kapuvári népviseletbe és amúgy
tarka pruszlikban, fehér harisnyában ötven szoknyában vonulnak a templomba, hogy isten áldását kérjék munkájukra és a derék kapuvári népre.